Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

holleschowitzi síkságon táborozott, ahol hadtest szintű gyakorlaton vett részt. Szeptember 26-án az ezred visszatért állomáshelyére.

44 Miután Liechtensteint 1844. július 11 -én vezérőrnaggyá léptették elő, az ezred parancsnokságát ideiglenesen Breczenheim alezredes vette át. Szeptember l-jén az ezredet ismét Pardubitznál vonták össze, 10-én itt esett át a szemlén, majd 30-án visszatért téli szállásaira. Közben, szeptember 16-án Breczenheimet kinevezték az 5. vértesezred ezredesévé, s a 9. huszárezred parancsnokságát Franz Deym von Stritez ezredes, korábban az 5. vértesezred alezredese kapta. (Deym 1848 decemberétől Schlik hadtestében volt dandárparancsnok, 1849. február 5-én ő védte a Branyiszkói-hágót Guyon csapatai ellen). Deym október elején vette át az ezred parancsnokságát.

45 1845. április 26-án, 15 éves csehországi állomásozás után az ezredet átvezényelték Bécsbe, ahová május 16-án érkezett meg.

46 A Gáspár soron kívüli előléptetésére vonatkozó bejegyzésnek már itt lett meg az eredménye, mert 1845. szeptember l-jén főszázados (első osztályú százados) lett. Ez évi minősítése szerint már „nagyon jó" lóismerő volt.

47 Ez évben az ezred hat törzstisztjéből Földváry István alezredes és Márkus Boldizsár őrnagy volt magyar Az 51 főnyi tisztikarból 25 fő, a 6 főnyi ezredtörzsből senki nem viselt magyar nevet.

48 December 30-án váratlanul Bécsbe érkezett I. Miklós cár, mire másnap az egész bécsi helyőrséget kirendelték a Glacis-ra (a bécsi sáncok előtti nyílt térre). Itt maga Miklós cár állt a 9. huszárezred élére, s az ezred az ő vezetésével tisztelgett Ferdinánd császárnak, majd személyesen vezényelte az alakulatot a díszelgés helyszínére. 1846. január l-jén a cár meghívta az orosz nagykövetségre az egész tisztikart, mindenkivel váltott néhány szót, majd a következő beszédet tartotta: „Uraim, ha nem is jegyeztem meg Önök közül mindenkinek a nevét, azért ne tekintsenek úgy, mint egy idegent, hanem mint az Önök egyik régi bajtársát, aki mindig a legnagyobb érdeklődéssel viseltetik az Önök élményei iránt. Örömömre szolgál, hogy Önöket és a derék ezredet ismét láthattam; legyenek minden körülmények közepette hűek és ragaszkodók császárukhoz, s őrizzenek meg jó emlékezetükben." Ez alkalommal, mint minden más látogatása alkalmával is, a cár a tisztikar több tagját kitüntette. Gáspár ekkor kapta meg a Szent Vlagyimir Rend negyedosztályú keresztjét, amelynek viselését 1846. január 15-én engedélyezték számára.

49 1846. évi minősítése szerint Gáspár „soron kívül" megérdemli az előléptetést, ami megint csak arra mutat, hogy kiváló katona lehetett, hiszen még csak egy éve volt főszázados. Az ez évi minősítésekhez fűzött végső megjegyzésekben az ezredparancsnok bővebben is megindokolta ezt: „A rangban ötödik Gáspár András főszázados egy minden tekintetben igen kitűnő, és különös figyelemre méltó tiszt. - Igen lojális jellemmel, kitűnő katonai tulajdonságokkal rendelkezik, előjáróival szemben tisztelettudó és őszintén ragaszkodó. Alárendeltjeivel szemben szigorú és jóindulatú. - Tapinta44 Georg Ernst 183-184. о.; 9. hezr. 227. о. 45 Georg Ernst 184., 187. о.; 9. hezr. 227. о. 46 Georg Ernst 187-188. o.; 9. hezr. 227. o. 47 KA Conduite-Liste 1845.; KA GBB 9. HR. 1841-1848. Heft 1. Seite 88. (Gáspár anyakönyvi lapja) 48 Georg Ernst 321. о.; 9. hezr. Anhang 69. o. 49 Andreas Thürheim II. 240. o.; Georg Ernst 188-189. o.; 9. hezr. 228. o.; Jugend-Tagebücher Franz Josephs 128. o.; KA GBB 9. HR. 1841-1848. Heft 1. Seite 88. (Gáspár anyakönyvi lapja) 20