Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

113. Bátorkeszi, 1849. április 23. Gáspár Endre vezérőrnagy jelentése a nagysallói ütközetről a hadsereg főparancsnokságához Komáromban Jelentés az e hó 19-én N [agy] sarlónál történt csatáról E hó 19-én reggel 8 órakor megtörtént az átkelés a Garamon, miután a híd csak erre az időre lett készen. Ez idő alatt N [agy] sarlónál erős ágyúdörgést hallottunk, ezért a csapatok átkelését siettettük. A már Nfagyjsarló felé előnyomuló csapatokat utasítottuk, hogy N [agy] sarlótól balra vonuljanak előre, a lövegeket a lovassággal azonnal a Damjanich-hadtest támogatására küldtük előre. A Poeltenberg-hadosztály egy dandára N [agy]sarlóra küldetett, hogy a Zselész felé vezető utat megfigyelje. A többi csapatok, amint átkeltek a Garamon, egyenesen N[agy]sarlóra vonultak. Nagysarlóhoz érkezve, a tüzérség azonnal lőtte a faluban lévő ellenséget, és pedig olyan szerencsésen, hogy az lövegeit és röppentyűit visszavonta a faluból. Ekkor 2 gyalogzászlóaljat utasítottunk, hogy a falutól balra előnyomuljanak, s ez által az ellenséget arra kényszerítsék, hogy azt elhagyja, mely mozdulat szintén ezt célozta. Az ellenség a falu mögött ismét állást foglalt lövegeivel, s lőtte lovasságunkat és tüzérségünket. Ezen erős ágyútűz alatt egy árkon két kis hidat vertünk, s amint azok elkészültek, az ütegek átkeltek rajtuk, tüzelni kezdtek és az ellenséget visszavonulásra kényszerítették. Ez idő alatt a Sándor-huszárokat is a lovasüteggel Poeltenberg ezredes úr parancsnoksága alatt balra, az ellenség jobb oldalába küldtük, akik ott a 3. hadtest Nagysándor tábornok parancsnoksága alatti, hasonló céllal ténykedő lovasságával találkoztak. Az ellenség erre általunk folyamatosan üldöztetve és lövetve Nagymálos felé és Nagymálosig húzódott vissza. Itt a lovasságot gyors előnyomulásra utasítottuk, a gyalogság a pozsonyi üteggel egy oldalúton Nagymálos ellen vonult. Trebersberger százados ütege, Kramper főhadnagy lovasütege és a 3. hadtest egy félütege a megfelelő fedezettel az úton küldetett előre. Ez idő alatt 2 ellenséges zászlóalj bontakozott szét az erdőből Nagymálos felé, ezek azonban azonnal néhány jólirányzott lövéssel úgy szétszórattak, hogy vad futásban menekültek vissza Nagymálos felé, erre a még Nagymálosnál álló csapatok is arcban és oldalban lövettek, mire ezek is gyorsan a helység mögé húzódtak vissza. Ez idő alatt Zámbelly alezredes úr a szükség miatt átvette a parancsnokságot, mert a 3. hadtestből mind több és több zászlóalj érkezett, én magam pedig a balszárnyon voltam, s oly módon rendelt 2 zászlóaljat az erdőbe, hogy azok az ellenségnek, amely a 3. Damjanich-hadtest jobbszárnya ellen keményen védekezett, az oldalába kerüljenek. Ekkor jött Wysocki ezredes úr, aki előrejött ütegét az erdő megkerülésére küldte, s emellé az alezredes úr egy század Miklós-huszárt adott fedezetül, mert az ezredes úrnak nem volt lovassága. Erre az alezredes úr előnyomult és a Nagymálostól balra álló gyalogságot átvezette e községen és üldözte az ellenséget a parancsnokságom alatt lévőkkel egyesülve Fámádig. Itt ezt a két említett úr alatti lovassági megkerülő oszlop éppen oldalba fogta 163