Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)
A hadtest dél felé ért Palotához. A lovasság előnyomult, s a tegnap elfoglalt állást ismét megszálltuk. Az időjárás ma kedvező volt e vállalkozásra, mivel minden pontosan kivehető volt. Közvetlenül Palota előtt enyhe magaslatok emelkednek, Csömör irányában egy kis liget található rajtuk, nagyjából a közepén egy szőlőskert, a terep többi része legelő, e magaslatok egészen a Dunáig terjednek, s Újpest ezek legszélső jobbszárnyán fekszik. E magaslatokon túl folyik a mocsaras Rákos-patak, amelyen át csak két átkelő vezet, az, ahol a vasút átvezet rajta, s az Ördögmalomnál lévő híd. E két helyet az ellenség a legerősebben megszállta. Az ellenség hosszú vonalban, különösen a vasút és a városi erdő előtt állt fel. Ütegei a Rákos túlpartján álltak. A Poeltenberg-hadosztály lovasütege a szőlőskerttől jobbra és balra hajtott előre, s élénk tüzet nyitott az ellenségre. A Kmety-hadosztály egy ütege hosszában pásztázta a vasutat, s azonnal elűzte a hídig előretolt ellenséges gyalogcsapatot. Kmety alezredes egy másik üteggel, 1 gyalogzászlóaljjal és 1 lovasosztállyal egészen Újpesten túl nyomult előre, e község előtt igen előnyös állást vett, néhány jól irányzott gránáttal elűzte a vele szemben egy kis ligetben és a keményítőgyárban 61 elrejtőzött ellenséges vadászokat, s már elhatározta, hogy megrohanja az Ördögmalmot, amit azonban a tábornok úr megtiltott, mert ez a diszpozíció ellen lett volna. A szőlőskerttől balra felállított lovasüteg ellen négy ellenséges üteg összpontosult, anélkül azonban, hogy el tudták volna hallgattatni, az üteg a legvitézebbül viselte magát, amíg csak az ütegparancsnok jelentéséből ezen helyzetéről nem értesültünk, s két gyalogüteget küldtünk segítségére, amelyek a tüzelést azonnal átvették, s lehetővé tették, hogy az csupán egy ló elvesztésével kivonja magát a kereszttűzből. Eközben a Waldberg-dandár Fótról szintén a harcvonalba vonult, a szélső balszárnyon foglalt helyet, ütege egészen addig nyomult előre, ameddig ezt a mocsaras patakpart lehetővé tette, s az ellenséges ütegeket kereszttűzbe fogta. Miután azonban tüzérségünk a kitűzött feladat ellenére túlságosan belebonyolódott az ütközetbe s ezáltal sok lőszert elpazarolt, s már esteledni kezdett, s az Aulich-hadtest már egy órával korábban megkezdte a visszavonulást, a tüzelés fokozatosan abbamaradt, s a visszavonulás elrendeltetett., Két, a visszavonulást fedező lovasosztály hátrahagyása után a csapatok este 7 órakor visszavonultak eredeti állásukba. Egy egyszerű tüntetéshez és felriasztáshoz képest túl sok lőszer lövetett el, ennek oka abban látszik rejleni, hogy tüzérségünk még nem bír elég tapintattal ahhoz, hogy egy komoly ütközetet egy egyszerű tüntetéstől megkülönböztessen; - részint abban, hogy a vezényletben még nincs jó összehangzás, mert minden egyes hadosztályparancsnok csak önmagában vezényel, az egésszel való összeköttetés nélkül. A diszpozícióban az egész lovasság számára egyetlen parancsnok 62 rendeltetett, ez azonban csupán a saját ezredével látszott foglalkozni, amelyet egy terepszakasz előnyomulás közben elválasztott a balszárnytól, s így ez a szárny parancsnok nélkül ma61 Az eredetiben: Stärkfabrik 62 A diszpozícióból nem derül ki, ki volt ez a parancsnok. A balszárnyon Poeltenberg hadosztálya nyomult előre, a VII. hadtestben található három, félig-medig teljes huszárezred (a 4., a 9. és a 10.) parancsnokai közül a rangidösség tekintetében Horváth János, a 4., vagy Zámbelly Lajos alezredes, a 9. huszárezred parancsnoka jöhetett szóba. 127