Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

37. Gödöllő, 1849. április 8. Bezerédy Lajos őrnagy, a VII. hadtest vezérkari főnökének jelentése a tavaszi hadjárat addigi ütközeteiről és csatáiról a hadsereg főparancsnokságához Gödöllőn Április l-jén a Poeltenberg-hadosztály egy kis ütközetben vett részt Hort és Hatvan között. - A jelenvolt táborkari százados részletes jelentése mellékeltetik. 43 Április 2-án a Gáspár- és Poeltenberg-hadosztály ok a Damjanich-hadtest egy dandárával együtt, amely Csányból jött segítségükre, Hort és Hatvan között vívtak ütközetet - az erről szóló jelentés már benyújtatott, s még a következő részletek csa­toltatnak hozzá. 44 E nap csaknem kizárólag tüzérségi harcból állt, amely tüzérségünk dicsőségére dön­tetett el, mivel a mind jobb állását, mind nagyobb kaliberjeit tekintve túlnyomó ellen­ségnek nem csupán ellenállt, hanem egészen elűzte azt a csatamezőről. Különösen kitüntették magukat: Trebersberger főhadnagy a 4. gyalogütegtől, aki ol­dalazó tüze és folyamatos merész előretörése által az ellenséget állásról állásra nyomta vissza. Laczay hadnagy úr az 1. lovasütegtől, aki az ellenség két ütegének, köztük egy röp­pentyűütegnek leghevesebb tüzelését kiállotta, az ellenség balszárnyának megkerülése után azt visszavonulás közben a legerőteljesebben lőtte, két lövegét leszerelte és egy kocsiját a levegőbe röpítette, mely utóbbit a tarack bátor bombásza és irányzója, Sáf­rány Mihály eszközölte. - Az ágyúkat Mittehauser, Balló és Lábát tizedesek szerelték le. Általában az üteg egész személyzete végtelen vitézséggel viselkedett. A gyalogság csak az ütközet végén került harcba, amikor az ellenség még egyszer a helység mögött megállt, s a hídon való átjutást meg akarta akadályozni. Ekkor a Häuser őrnagy vezette besztercei zászlóalj 45 , és különösen Görgey István százados százada tüntette ki magát, amely annak ellenére, hogy a heves ellenséges tűz által egy átjáróban beszoríttatott, helyreállította a hidat, s az első volt, amely a Zagyván átkelt. A lovasság e napon nem vett részt semmilyen akcióban, azonban az ágyútüzben való nyugodt viselkedésével kitüntette magát. Ez azért történt, mert az állás nagy kiterjedé­se miatt, melyet csekély számú csapatainknak az erősítés beérkezte előtt el kellett foglalnia, gyenge pontjainkat csupán [a lovasság] fedezte. A két táborkari százados, Pongrácz és Leutsch urak ugyancsak kitüntették magukat a csapatok felállításakor tanúsított ténykedésükkel, különösen az utóbbi, aki már a felde­rítésnél a legjobb szolgálatokat teljesítette, s nagyban hozzájárult a nap győzelmes si­keréhez. Előléptetése ajánlatba fog hozatni. Április 4-én tüntetés rendeltetett Aszód felé, amely szintén a legnagyobb rendben hajtatott végre. Csapataink a legszebb csatarendben nyomultak előre. Az ellenség Aszód felé félúton állt fel. Néhány ágyúlövés váltása után visszavonult és késő este visszatértünk eredeti állásunkba. - A lovasság számára itt rendkívül kedvezőtlen volt a 43 Ld. az előző iratot. 44 Ld. az előző és a 12. iratot 45 Az 1849 január végén Besztercebányán felvidéki újoncokból szervezett 1. besztercebányai zászló­alj, később a (második) 51. honvédzászlóalj. 109

Next

/
Thumbnails
Contents