Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)
Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A komáromi kapituláczió
káromló szót ki nem mondott, sem egy legényt soha meg nem ütött, sőt az ötvenes években is midőn megboldogult Fekete János úrnál mint kocsis több éven át szolgált, folyton csendes és jámbor magaviseletet tanúsítottt. De vége-hossza nem lenne elbeszéléseimnek, hacsak azon kegyetlenségeket és szükségtelen gyilkolásokat akarnám is felsorolni, melyeknek magam szemtanúja voltam Isaszegnél, Buda bevételénél, a csallóközi hadjáratnál és a komáromi csatáknál, pedig én csak azokat láthattam s csak azokat hallhattam leginkább, melyek a mi századunknál vagy zászlóaljunknál történtek, de ezek is untig elegendők voltak arra, hogy teljesen meggyőzzenek, miszerint a gyakori csatázás és vérengzés kiirtja az ember kebeléből a könyörületet, kivetkőzteti őt emberiségéből, átváltoztatja vérengző fenevaddá és így nincs okunk csudálkozni, ha a hosszabb hadjáratok után a rablók és útonállók elszaporodnak, mert ez mintegy természetes következménye a hadjáratnak, melynek még az a szomorú következménye is megvan, hogy számosan, kik a hadjáratban részt sem vettek, felbátorítva és kecsegtetve, néhány sikeresebb rablás híre és a dudvaként felburjányzó betyár dallok által szintén felcsapnak műkedvelő rablóknak és a rendezett bandák rovására bekormozott pofákkal űzik tolvajlásaikat és fosztogatásaikat, a mit sem gyanító szomszédoknál. A komáromi kapituláczió Az ácsi dicső győzelem után 119 augusztus ötödikén, örömtől sugárzó arczczal és egetverő vidám dalok zengedezésével ballagtunk Győr felé, hol a polgárság, mint szabadítóját, örömrivalgással fogadott és soha nem élvezett vendégszeretetben részesített bennünket, és nagy lelkesültséggel beszélték el, hogy az ott állomásozó németek, meghallván komáromi győzelmünk hírét, annyira megrémültek, hogy hátrahagyva néhány ágyújukat s lőszerkészletük egy részét, nyakra-főre rohantak Pozsony felé, és mi már arról álmodoztunk, hogy nemsokára Pozsonyba, sőt talán Bécsbe is bemegyünk, de alig élveztük néhány napig a jótékony nyugalmat és a dicső győzelem feletti örömet, midőn villámgyorsasággal futott szét táborunkban a kétségbeejtő hír, hogy Görgey áruló lett és augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert. E hír teljesen leverte kedélyhangulatunkat, megrendítette hazánk felszabadításába helyezett hitünket és bizalmunkat, annál is inkább, mert e hír hallása után csakhamar visszaindultunk komáromi sánczainkba, ott várandó be a hír megvalósulását és a sors végzetét. 119 „Ezen alkalommal a 25-dik honvédzászlóalj ismét érdemet nyert. Csapataink 20-áig Győrben és vidékén táboroztak, a győzelem mámorát élveztük." Bencze Mihály 1880. 22. 66