Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - Budavár képe a 49-iki bevétel napján

lukat mindössze egy, kődarabokkal szegélyezett, közös sírhalom s egy aranyozott égő gránáttal díszített márvány obeliszk jelöli, melynek mellső lapjáról ez olvasható: Itt nyugszanak az 1849-ik évi május 21-ikén a Budavár bevételénél elesett honvédek porai. Áldás emlékükre. A jobb oldalon: A honért és függetlenségért vérzettek el. - A bal oldalon: Az 1848/49-iki honvédek emléke éljen örökké. És végre hátlapjairól ez olvasható: Felállíttatta a budai honvédegyesület által kiküldött bizottság 1877. május 21-én. Midőn e sírhalmot az ötvenes évek elején bozóttal benőve először megláttam, önkénytelenül kicsordult a köny szemeimből, gondolván, szegény fiúk, kik itt nyugszotok, boldogok vagytok, mert dicső küzdelemben estetek el és a nemzet kegyelete őrködik emléketek fölött, de mi, kik életben maradtunk, nem tudjuk, mi vár ránk s aggódva nézünk jövőnk elé, mely minden oldalról végpusztulással fenyeget. Azután felmentem ős Buda várába, hol Hentzy szobrának megpillantása még komorabbá tette kedélyhangulatomat, látván, hogy még a dicső diadalt kivívok porait bozót fedi és egy korhadt faoszlopocska jelöli, addig a legyőzött szabadságtiprók, árulók és vandálok dicsőségét fényes érczszobor hirdeti, és csak az a tudat nyugtatta meg némileg kedélyemet, hogy e szobrot, habár gúny a nemzetre, jobb és méltóbb helyre nem állíthatták, mert talán épen ez a pontja a Szentgyörgy térnek, hol e szobor áll, ugyanaz a pont, melyen Zsigmond király 1396-ban Kent Istvánt és társait, V. László pedig 1457-iki márczius 17-én esküje megszegésével Hunyadi Lászlót, dicső Hunyadi Jánosnak, hazánk nemtőjének, nagy reményekre jogosító, ártatlan fiát fejeztette le. Gondolám tehát: tűrd Szentgyörgy-tér, ha annyi igazságtalanság alatt nem sülyedtél el, még ezt is elbírod. A már más lapok útján hírhedté lett Hentzy-szobor felirata így hangzik: General Hentzy, mit ihm Oberst Allnok, samt 418 Tapferen starben hier den Opfertod, für Kaiser und Vaterland. 1849. Azaz Hentzy tábornok, vele Allnok ezredes, s még 418 vitéz halt itt önfeláldozó halált a császárért és hazáért 1849. Könnyű volt, gondolám, Hentzynek magát feláldozni, mert tudta, hogy csak így kerülheti ki a hóhér kötelét, melyet neki Görgey oly határozottan megígért, s melyet még Pest lövetése által külön is kiérdemelt és maga is biztosnak tartott, kitűnik ez abból, hogy midőn orvosa kérdezé, nem kíván-e valamit? azt felelte: „De igen, a halált, mert félek Görgeitől, hogy felakasztat". A hírhedt Allnok ezredes

90 pedig azzal érdemelte ki az érczszobrot, hogy a vár bevétele után, mint vandal, légbe akarta röpíteni, a világ legremekebb művének, a lánczhídnak Budafelőli oszlopát, de elérte őt a nemezis bosszúja, mert a felgyújtott lőpor őt egészen összeégette, a hídfőt pedig sértetlenül hagyta.

91 90 Allnoch von Edeltstadt, Alois a budavári osztrák helyőrség parancsnoka. 91 Krasznay Péter naplójegyzeteiben Budavár bevétele kapcsán a 25. zászlóalj szervezetlenségét bírálja, ti. az ostromot követően nem találta meg az összes tisztet. „A volt a szerencséje a 25ik zászlóaljnak, hogy ezen gyáva és hülye vezetőjét (a távozó őrnagy) a csatákban időnként olyan jeles századosok, mint az öreg 60 éven felüli Jekelfalusy, a kiváló erejű és bátorságú 48