Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban III. Tizenkét hónap. Dékány Rafael a 25. honvéd zászlóaljról (Kecskemét, 2004)

Dékány Rafael visszaemlékezései 1848/49-ről és a 25. honvéd zászlóaljról - A szolnoki és ceglédi csatározások

Perczel január 18-án indított meg bennünket Szolnok visszafoglalására, hova Kisújszállásán és Török Szt. Miklóson át csak 22-én déltájban érkeztünk meg; de mivel a sűrű köd egész a földig ért, észrevétlenül lephettük meg a balparti hídfőt őrző lovas századot, mely néhány lövést váltva, rögtön a városba nyargalt; Ottinger

56 sűrű ágyúzással iparkodott bennünket visszatartóztatni, míg embereimet összeszedheti; de hasztalanul, mert mi mint a sereg előcsapata rögtön átnyomultunk a hídon s mihelyt a városba bejutottunk, a lakosság egy része azonnal előszedte rejtekben tartott fegyvereit s a padlásokról lövöldözött a kiszáguldó németekre, másrésze pedig ásóra, vasvillára s kaszára kapva, hozzánk csatlakozott. Ottinger, a város nyugati részén elterülő nyomáson, csatarendbe állította dandárát, de a gyalogsággal egyidejűleg megérkezett huszárok rohama által csakhamar kiüttetvén állásából, másfél órai kölcsönös ágyúzás után néhány halottat, sebesültet és foglyot hátrahagyva, Abonyra húzódott vissza. Nem hagyhatom itt említés nélkül a páratlan huszár humort, mely őt még a harcz tüzében sem hagyja el. A többek közt meglátja egy vén Würtemberghuszár," hogy egy ujjoncz társa végtelenül csapkod egy vasas sisakjára, oda nyargal mellé s azt mondja neki: „Ne pötyögtesd öcsém azt a vas sisakot, fújd fel, hanem csapj visszakézből a bajusz alá, így ni", s abban a pillanatban hátra borult a vasas sisakja, koponyája felső részével együtt. A másik huszár meg büszkén kíséri foglyát maga előtt, s amint a város szélére ér vele, eléje ugrik egy vaslapáttal fegyverzett cívis s azt mondja: „Álljon meg huszár uram, hadd hasítom ketté a fejét ennek a kutya németnek!" Hohó atyafi! feleli a huszár, ez az én németem, ezzel én már majd elbánok, de ha kend is szeretne németet, menjen az abonyi útra, fogjon magának amennyit akar, aztán bánjon el vele tetszése szerint s azzal tovább ment. Mi a csata után Hertelendi vezénylete alatt, visszatértünk Kis-Ujszállásra, a dandár többi része Perczellel Szolnokon maradt. K.-Ujszállásról január 25-én Czegléd alá mentünk, melyet Ottinger három gyalog zászlóaljjal és a Szolnokról megugrasztott lovas dandárral tartott megszállva. A csata úgy tíz-tizenegy óra között kezdődött és délután fél kettőig tartott, de leginkább csak ágyúkkal vívatott, hevesebb puska tüzelésére csak a temetőben elrejtett osztrák vadász zászlóalj ellen került a dolog, de miután a Wurtemberg huszárok, a Hunyady- és Lehel- újoncz huszárok által erélyesen támogatva, a vasasokat minden állásukból kiverték és a városba szorították, a vadászok is futva hagyták el a temetőt. Ottinger a csata folyamában hozatott ugyan két vonaton gyalog segédcsapatokat; de midőn ezek megérkeztek, részünkről oly rohamosan ágyúztattak, hogy 55 Cs. kir. altábornagy, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, osztrák hadtestparancsnok, majd hadseregparancsnok, táborszernagy. 56 Ottinger, Franz császári vezérőrnagy, dandárparancsnok, majd lovassági tábornok. 57 A 6. huszárezred katonája. 31