Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

hadi törvényszéki tárgyaláson a hadbíróság tagjai rövid tanácskozás után párosával (rendfokozatonként alulról felfelé haladva) jegyzőkönyvbe mondták ítéletüket. Ez általában megegyezett a hadbíró által javasolt büntetéssel. Az aradi hadbíróság által lefolytatott első perek (így a tábornokok elleni eljárások) ugyan részletesebbek voltak pld. az Ormai Norbert ezredes elleni augusztus 22-i rögtönítélő eljárásnál, de lényegében csak a vádlottak vallomásaira, illetve az általuk benyújtott dokumentumokra (kinevezések, bizonyítványok, magán- és hivatalos levelek) támaszkodtak. A későbbi perek során gyakran előfordult, hogy a vádlott többoldalas előzetes írásbeli vallomást nyújtott be a hadbírósághoz, s kérte mentő- vagy igazolótanúk kihallgatását is. 1849. október végétől már ilyen részletesebb eljárásokkal találkozunk (ilyet folytattak le pld. két másik, később kézre került tábornok, Gyulai Gaál Miklós és Pikéthy Gusztáv ellen is), de október végéig a gyorsaság volt az elsődleges követelmény. Az eljárások során természetesen nem szó szerint vették jegyzőkönyvbe az elhangzottakat, hanem a tárgyalásvezető hadbíró vezette őket vagy mondta tollba azokat. így a tárgyalás hangulata és tényleges lefolyása nem, csupán tárgysorozata állapítható meg belőlük.

225 A vádlottakat - ha nem is hermetikusan - de igyekeztek elzárni egymástól, így augusztus 26-án mindegyikük külön cellát kapott. Az ok valószínűleg az lehetett, hogy így akadályozzák meg a vallomások egyeztetését. így csak szeptember 26-án, a felvett vallomások felolvasásakor és ismételt hitelesítésekor találkoztak.

226 A tárgyalás első napján öt személyt, Aulich Lajost, Poeltenberg Ernőt, Láhner Györgyöt, Török Ignácot és Gáspár Andrást hallgatták ki; Gáspár volt az utolsó közöttük. A vádlottak kihallgatásának sorrendjében semmilyen törvényszerűséget nem figyelhetünk meg: két cs. kir. alezredes (Aulich és Török) és egy őrnagy (Láhner) mellett két kapitánnyal, azaz lovassági századossal (Poeltenberg és Gáspár) találkozunk. Közülük ketten szolgáltak a gyalogságnál (Aulich és Láhner), egyikük a mérnökkarnál (Török) és ketten a lovasságnál (Poeltenberg és Gáspár). A kihallgatás általánosságban (ad generalia) a személyi adatok közlésével kezdődött. Ezek a következők voltak: név, születési hely, életkor, vallás, családi állapot, a cs. kir. hadseregben való szolgálat kezdete, az alakulatok, amelyekben szolgált, az elért legmagasabb rang, nyilatkozat, hogy megesküdött-e a hadicikkekre, s állt-e hadbíróság előtt, végül a magyar hadseregben elért legmagasabb rang. (A cs. kir. hatóságok nem ismerték el a magyar hadseregben elért rangokat, de a cselekmény súlyosságának megítélésénél figyelembe vették). A vádlottaknál két határnapot vettek figyelembe. Egyrészt 1848. október 3-át, tehát annak a királyi manifesztumnak a kibocsátását, amely feloszlatta a 225 Katona II. 29., 40. o. 22

" Katona Tamás I. 181. és 193. o. (Schweidel József naplója). 69