Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok
lovasságot a III. hadtest segítségére, Poeltenberg egyik dandárát pedig közvetlenül Nagysallóra irányította, hogy megfigyelje a zselizi utat. Az ezután átkelt csapatok szintén egyenesen Nagysalló felé tartottak. A tüzérség olyan szerencsésen lőtte az ellenséges lövegeket, hogy azok azonnal visszavonultak, a Waldberg-dandár két zászlóalja pedig a falutól balra előnyomulva, az ellenséget a település kiürítésére kényszerítette. A es. kir. tüzérség ugyan megpróbált újabb tüzelőállást foglalni, de miután a hadtest utászai két árkon hidat vertek, a magyar tüzérség ismét előnyomult, s elűzte a cs. kir. tüzérséget. Ezalatt Poeltenberg ezredes a 4. (Sándor) huszárezreddel és a lovasütegekkel az ellenség jobbszárnyát kapta oldalba, egyesülten a Nagysándor József vezérőrnagy vezette, a III. hadtesthez tartozó lovassággal. Az ellenség Nagymálasig vonult vissza, s eközben folyamatosan üldözték. Itt ismét előreküldték a lovasságot, míg a gyalogság egy része egy üteggel balról kerülte meg Nagymálast, két és fél üteg pedig az úton nyomult előre. Ezalatt a nagymálasi erdőből két ellenséges zászlóalj bontakozott ki, de a tüzérség lövései ezeket felbomlasztották és a községbe űzték. Miután a községet immár szemből és oldalról lőtte a tüzérség, az ellenség a település mögé vonult vissza. Ekkor az itt lévő csapatok feletti parancsnokságot Zámbelly Lajos alezredes, a hadtest táborkari főnöke vette át, s két zászlóaljat az erdőbe küldött, hogy az ott védekező ellenséges csapatokat oldalba fogja. Gáspár ezalatt a balszárnyon vezényelt, majd egyesülve Zámbelly oszlopával, Nagymálason átnyomulva, Farnádig üldözték az ellenséget. Itt a tüzérség ismét hevesen lőtte az ellenséges csapatokat, mire azok két részre szakadva, nagyobb részük Jászfalu, kisebb részük a csekei erdő felé vonult vissza. A nagyobb részt a III. hadtest lovassága, a kisebb részt Zámbelly üldözte, 3 század Sándor-huszárral, s mintegy 100 foglyot ejtett. Emlékiratai szerint azonban Gáspár elmulasztotta az ellenség kellő határozottságú üldözését. A Poeltenberg vezette lovasság és egy lovasüteg oldalba kapta Wohlgemuth jobbszárnyát, s arra kényszerítette, hogy seregével ne Komárom, hanem Érsekújvár felé vonuljon vissza. Ez volt a tavaszi hadjárat legszebb győzelme. Az új cs. kir. fővezér, a Windisch-Grätzet felváltó Weiden szerint a cs. kir. csapatok vesztesége 8-900 fő lehetett, a magyar hadijelentések szerint csak fogolyból 1200 fő került magyar kézre. A VII. hadtest jelentése szerint csak ez a hadtest 5 tisztet, egy főorvost és több mint 500 legénységi állományú foglyot ejtett. 190 Gáspár emberségét mutatja az az epizód, amit Sáfrány Mihály tüzér jegyzett fel. Eszerint egy fogoly osztrák lovastiszt panaszkodott, hogy egy huszár elvette tőle az aranyóráját, mire Gáspár azonnal intézkedett az óra visszaadásáról. A 140 MOL Görgey-lt. b/29. fasc. Az 1848/9. évi magyar „feldunai", utóbb VII-ik hadtest (Móga, Görgei Arthur, Gáspár, s utoljára Pöltenberg tábornokok) eredeti elnöki levelező-jegyzőkönyve, (továbbiakban Elnöki Iev.-jkv.) No. 45.; HL 1848-49. 23/248.; Görgey Artúr II. 30-34. o.; Zámbelly Lajos 103-109. o.; Marzsó Lóránt 183-185. o.; Görgey István II. 164-169. o.; Pongrácz István II. 123-130. o.; A feldunai hadtest 229-235. o. 60
