Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

Gáspárt, s közölte vele, hogy ezután ő veszi át a VII., Aulich pedig ismét a II. hadtest parancsnokságát.

165 A hadügyminisztérium április 6-án állította ki Gáspár tábornoki oklevelét, április 2-től számítandó ranggal és illetménnyel, s aznap küldte meg Kossuthnak aláírás végett.

166 A tábornoki előléptetés és a hadtestparancsnoki kinevezés miatt Gáspárnak meg kellett válnia az ezredparancsnokságtól. Április 12-én a hadügyminisztérium Gáspár tájékoztatását kérte, Horváth János vagy Berzsenyi Lénárd közül melyik a rangban idősebb alezredes, hogy azt lehessen ezredessé előléptetni. A két tiszt kinevezése között összesen 1 nap különbség volt Berzsenyi javára, ugyanakkor Horváth rangját február 2-től, Berzsenyiét 16-tól számították. Gáspár mégis Berzsenyi Lénárdot javasolta ezredesi és ezredparancsnoki kinevezésre.

167 Közben a másik három hadtest megkezdte a délnyugati irányú átkarolást. A VII. hadtest feladata most vált igazán kockázatossá. A hadsereg-parancsnokság április 2-án elrendelte Hatvan megszállását, s másnap 3-án Poeltenberg hadosztálya ennek eleget is tett. A délután folyamán a lovasság felderítést hajtott végre, s egészen Bagig és Aszódig nyomult előre, de jelentősebb erőkbe nem ütközött. Gáspár április 3-án ezt este 9 órakor jelentette Görgeinek, s közölte, hogy a hírszerzői jelentések és a lakosságtól kapott hírek szerint az ellenség Gödöllőig visszavonult. Ezt követően a Poeltenberg-hadosztály este fél 8-kor visszatért Hatvanba és beszállásolt.

168 Április 3-án a fővezérség utasította a VII. hadtestet, hogy másnap a Gaspares a Poeltenberg-hadosztály Hatvanból Aszód felé tüntessen. Április 4-én Aulich vezérőrnagy személyesen vezényelte a két hadosztályt, s útközben, délután 3 órakor kapta a fővezérség rendeletét, hogy adja át a hadtest parancsnokságát Gáspárnak, ő maga pedig vegye át ismét a II. hadtestét. A csapatok pihenőt tartottak, s közben jött a hír, hogy az ellenség Aszód felől előrenyomulóban van. Gáspár azonnal csatarendbe állította a két hadosztályt az út két oldalán, majd előrenyomult velük az 1500 lépésnyire lévő ellenség ellen. Az ütegek lőtávolból tüzet nyitottak a lovasságból álló es. kir. különítményre, mire az elmenekült. Közben sötétedni kezdett, s az a hír érkezett, hogy az ellenség balszárnyán elrejtve állította fel gyalogságát, s hogy az ellenséges gyalogság mind Aszódot, mind az egyik szomszédos erdőt megszállta, emellett hogy Gödöllőre újabb ellenséges csapatok érkeztek. Miután Gáspár a terepet nem találta alkalmasnak a biztonságos táborozásra, s nem tudta megbecsülni az ellenség erejét, elrendelte a visszavonulást Hatvanba. A vállalkozást Aulich önkéntesként figyelte, s valamennyi rendelkezést Gáspár adta ki.

169 Zámbelly Lajos emlékirata szerint a tisztikar nem örült a változásnak.

170 Aulich vette át a VII. hadtest parancsnokságát. "'

:, MOL R 306. Katonai iratok. Gáspár András iratai. 166 MOL HM Ált. 1849:9013. "

,7 MOL HM Ált. 1849:9912., 11899.; Bona Gábor, 1987. 108. és 174. o. "

>H HL 1848-49. 20/144.; Görgey István II. 78-79. o. 53