Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok
Liptay-dandár és a Poeltenberg-hadosztály többi csapatai ide is követték, s megkezdték a Hatvan elleni koncentrikus előnyomulást. Schlik erre a Zagyvahíd előtti magaslatokra vonta vissza tüzérsége és gyalogsága egy részét, utászaival egy hadihidat veretett a Zagyván, majd megkezdte Hatvan kiürítését. Döntésébe az is belejátszott, hogy Damjanich III. hadtestéből a Wysocki-hadosztály is Gáspár segítségére sietett, s Schlik látta a közeledő hadoszlopot. A visszavonulást a Zagyva-hidat védő es. kir. gyalogság fedezte, s mindkét hidat sikerült lebontania. Mire a Wysocki-hadosztály megérkezett, Schlik feladta Hatvant, és lovasságával Bag és Hatvan közé, gyalogságával és tüzérségével Aszódra, majd Gödöllőre vonult vissza. Zámbelly állítólag rá akarta venni Gáspárt az ellenség lovassággal történő erélyes üldözésére, de az erre nem volt hajlandó. Nem tudni, hogy így történt-e, de tény, hogy Gáspár feladata Hort megtartása s az ellenség megverése volt - az esti órákban az ismeretlen erejú ellenség lovassággal történő üldözése kockázatosnak látszhatott. 158 Görgei - Poeltenberg délután 2 órakor írott jelentését véve - arra utasította Gáspárt, hogy „Hortnak a mi hatalmunkban kell maradnia". Közölte Gáspárral, hogy jobb oldalán hadászati értelemben véve nincs mitől tartania, ha pedig az ellenség át akarná karolni, a jobbszárny lépcsőzetes felállításával biztosíthatja magát. Bal oldalát viszont a III. hadtest Czillich-dandára fedezi. Tudatta, hogy két röppentyűt küldött két század gránátossal erősítésül. Nehogy azonban Gáspárt túlzottan visszafogja, a következőket írta: „Tán említenem sem kellene, hogy minden nap, amelyet győztesen fejezünk be, saját csapataink szellemének felemelésére s az ellenségének lehangolására szolgál - Minél erősebb az ellenség, annál erélyesebb legyen támadásunk, annál nagyobb lesz annak dicsősége, ki az ütközetet vezeti, annál eredményesebb a győzelem, amelyet szent ügyünkért, az egész emberiség ügyéért kivívunk". Sajnálja ugyan, hogy nem vezetheti személyesen az ütközetet, de sokkal jobban ismeri annál „a hadosztály- és dandárparancsnok urak tehetségeit, (...) a csapatok nemes vitézségét", semhogy csak egy percig is kétség gyötörje bármely ütközet kimenetele iránt, „melynek vezetését ily kitűnő férfiak kezébe teszem le". Estére tehát várja „azon örvendetes jelentést, hogy az ellenség kivettetett állásából, vagy legalább azt, hogy Hort bizonyosan megtartatott". I5K A feldunai hadtest 117-119., 124-125. o.; Csikány Tamás: A hatvani ütközet. (In:) Horváth László szerk.: A tavaszi hadjárat. (Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga). Hatvány Lajos Múzeum Füzetek 13. Hatvan, 1996. 49-64. o.; Hermann - Csikány 154-162. o.; Saját kezébe, ott, ahol... Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. Szerk. Farkas Gyöngyi. Az iratokat válogatta, a német nyelvű iratokat fordította Böhm Jakab. A bevezető tanulmányt írta Csikány Tamás. Bp., 1998. (továbbiakban Böhm - Farkas - Csikány) 106. o.; Katona Tamás I. 134-135. o. (Leiningen-Westerburg Károly naplója); Pongrácz István II. 91-101. o.; Zámbelly Lajos: Erinnerungen, Beobachtungen und Verwendung eines alten Honvéds im ungarischen Freiheitskampfe 1848 und 1849. HL Tgy. 782. (továbbiakban Zámbelly Lajos) 87-94. о.; Görgey István 70-74. о. 51
