Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

végrehajtva, mintha a gyakorlótéren, Békésen vezényelte volna azt." 44 Ez volt az utolsó harca a Károlyi-huszárok ezen két osztályának, augusztus 13-án Világos­nál ők is letették a fegyvert. Az 1. őrnagyi osztály július közepére érte el azt az állapotot, hogy bevethető lehessen. Szükség is volt rá, hisz az Alföldön ekkor már mindenkire szükség volt az orosz támadás megállítására. Egy új hadsereg alakult. A Perczel Mór tábor­nok parancsnoksága alatt álló tartalék hadtest július 6-án egyesült az oroszok elől visszavonult IX. hadtesttel, ehhez csatlakozott Knezic Károly tábornok és Kazinczy Lajos ezredes hadosztálya. Az így létrejött tiszai hadtestbe osztották be a Károlyi-osztályt is. A Wladislaw Tchórznicki alezredes vezette lovashadosz­tály 2. dandárába kerültek Radetzky- és Attila-huszárokkal együtt. Az osztály parancsnoka Máriássy József őrnagy volt és július 17-én 273 főt számlált. 45 A hadsereg Nagykáta és Abony között helyezkedett el és figyelte a Görgei ve­zette hadsereg mozgását. A főcél a minél gyorsabb egyesülés volt. Közben folya­matosan figyelemmel kísérték az oroszokat is. Egy ilyen nagyobb szabású vállal­kozás alkalmával, július 20-án Dessewffy Arisztid tizenhárom huszárszázaddal négy század lengyel ulánussal és tizenkét löveggel Nagykátáról Jászfényszaru fe­lé indult. A különítmény már Tóalmásnál kozákokra akadt, akik azonnal vissza­vonultak és értesítették a közelben álló Tolsztoj tábornokot a magyar csapat­mozgásról. A Túránál állomásozó Tolsztoj azonnal harcrendbe bontakoztatta hadosztályát. Bár Dessewffynek kerülnie kellett a nagyobb harcot, mégis szétbontakoztatta csapatait és elvállalta az ütközetet. A huszárszázadok között ott volt a két Ká­rolyi-század is Degré Alajos százados parancsnoksága alatt. Máriássy őrnagy nem vezethette századait, mert néhány nappal korábban lovasbaleset érte, ha­sonló történt Pósch századossal is. Az osztálynál tartózkodott Pálinkás őrnagy is, de ellene még mindig tartott - a szervezés kezdete óta - a bírósági eljárás, így beosztást nem kaphatott. A kialakult ütközetben a Károlyi-huszárok hősiesen viselkedtek. Az ütközet heves tüzérségi előkészítéssel kezdődött, melyet mindkét fél lovassága jól állt. Ezt követően Dessewffy elrendelte a rohamot. „Nemsokára rá nekünk s két osz­tály Bocskai-huszárnak rohamot kellett intézni az ellenséges jobbszárny ellen, mely hosszú vonal kozákokból állt. Már ügetésben haladtunk, mikor a kozákok kétfelé válva futásnak eredtek. Ekkor: rajta! rajta! vezényeltem, a legénység is látva a futó sereget, eget verő rajta! kiáltással vágott előre. Most láttuk, hogy a kozákság megfutamodása csak csel volt, mert mögötte mint kőfal állt egy vilá­goskék egyenruhás ezred és dzsidások. Nem vettük észre, hogy e csel és túlerő láttára a Bocskai-huszárok megfordultak, részünkről már lovat és embert vissza­tartani lehetetlenség volt. Vakon belevágtunk.... Amint ráütöttünk az oroszok­44 PODMANICZKY 285. 45 HL 1848/49. 38/80 149

Next

/
Thumbnails
Contents