Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

A huszárezred osztályai a harctéren 1848 decemberére megszűnt a magyar hadseregre jellemző sokszínűség. Megindult egy egységes honvédsereg kialakítása. Az udvarral történt teljes szakítás után nem volt értelme tovább rejteni a hadseregszervezési munkát. Az Országos Nemzetőrségi Haditanács beolvadt a hadügyminisztériumba, a nemzetőr, önkéntes, népfelkelő és más csapatok pedig vagy feloszlottak, vagy átalakultak honvéd kötelékké. A lovasságnak is egységes képet kellett mutatni, ezért az újonnan alakult huszárezredeket is besorolták a többi közé. A Pest megyei huszárezredből 16. huszárezred lett. Az ezred szervezés alatt lévő századai Nagykátán és Pest megye különböző településein állomásoztak, amikor december közepén megindult az osztrák általános támadás, a téli hadjárat. A fiatal magyar sereg a túlerőben lévő és nagyobb harcértékkel rendelkező ellenfél csapásai elől kitért és rendben visszavonulva az év végéig kiürítette a Dunántúlt. A Pesthez közeledő es. kir. csapatok visszavonulásra késztették a Károlyi-huszárezredet is, mely a Répásy Mihály tábornok parancsnoksága alatt, a tartalék csapatokkal együtt a Tiszántúlra vonult. Az ezred számára Körösladányt jelölték ki. Itt folyt tovább a szervezési munka. Ujabb változások történtek a tisztikarban, melyek közül a legjelentősebb az ezredparancsnok személyének megváltozása volt. Károlyit betegsége megakadályozta abban, hogy december végén a közelgő es. kir. csapatok elől elhagyja a fővárost. Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy bevonulása után sokáig úgy tűnt, hogy a szabadságharcban eddig betöltött szerepéért nem éri bántódás, de február 8-án mégis felszólították, hogy igazolja magát. Ez azonban nem járt sikerrel, így 1849. április 3-án letartóztatták és a Helytartótanács épületében, Batthyány Lajossal együtt tartották fogva. Károlyi végleg elszakadt ezredétől, hisz ezután már fogva tartották, majd várfogságra ítélték, ahonnan csak 1850 nyarán szabadult. Az ezrednél nehéz volt megoldani Károlyi pótlását, tekintélye mindenképpen hiányzott. Először Salamon Elek őrnagy intézte az ezred ügyeit, ő vezette a levonulást Körösladányba. Február elején kinevezték az ezredhez osztályparancsnokká Rohonczy Lipót alezredest, aki huszonhat évet szolgált a könnyűlovasságnál. Annak ellenére, hogy hivatalosan csak májusban nevezték ki ezredparancsnokká, ettől kezdve ő irányítja a szervező munkát és a kiképzést. Február végére egy osztály, a 2. őrnagyi osztály felkészülése befejeződött és Litsken Lajos őrnagy vezetésével elindultak új állomáshelyükre, Józef Bem altábornagy erdélyi táborába. Az egyik századot Schmertzing Tádé főhadnagy, a másikat Thuránszky István százados vezette. A kötelék Bem győztes hadjáratának utolsó, befejező időszakában ért Erdélybe. Az osztályt nem hagyták egy kötelékben, hanem megosztva alkalmazták. Az egyik századot beosztották abba a hadosztályba, mely április közepén Bem vezetésével a Bánság megtisztítására 144