Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

Mint látszik tehát csak az tarthatta meg a lovát, aki a sajátját hozta, a többi az állam tulajdona maradt. Ez persze később konfliktusokhoz vezetett, hisz többen az első feltétel mellett álltak be, a hazafiúi lelkesedés mellett, így akarván lovat szerezni. Az újabb felhívást követően, a nagykőrösi felszerelő bizottmány jelentette, hogy ebből komoly nézeteltérések alakulhatnak ki, de ezt ekkor már nem lehetett orvosolni.* Az ezred szervezéséről szóló híradás megjelent a Közlöny 158. számában. Ezt követően sorra érkeztek Károlyihoz a jelentkező, illetve az ajánló levelek elsősorban az ezred tisztikarába. A szervezés első gyakorlati lépéseit Károlyi saját birtokain, Foton és Palotán tette meg, majd egy Pest megyei körutat tartott, mely során november 7-én Ceglédet, 8-án Nagykőröst, majd még azon a napon Kecskemétet kereste fel. Kecskemétre érkezését már megelőzte Nyáry Pál levele - aki Pest megyei alispán is volt -, melyben felszólította a várost, hogy támogassa Károlyit a szervezőmunkában. Ezt a város közgyűlése november 7-én el is határozta és a gróf ünnepélyes fogadására a gyalogos és lovas nemzetőrség felsorakoztatását rendelte el.

9 Másnap nagy külsőségek között megtartott népgyűlés várta a főispánt, ahol „az általa alakítandó lovas ezredbe lépni kívánók részére zsinórmértékül szolgálható feltételeket ugyanazon a napon kihirdette...".

10 Ezt követően, a Károlyi által elmondottak alapján Csányi főbíró másnapra írásban is kinyomtatta a felhívást. A népgyűlésen már többen jelentkeztek az alakuló ezredbe, „magának az ezredes grófnak kezet adván". Elsősorban a város értelmiségi rétege érezte igazán neki valónak a huszárszolgálatot, különösen, amikor Károlyi a tiszti kinevezéseket is kilátásba helyezte. Mindenesetre a lovas katonáskodás feltétlenül népszerűbb volt ezen a vidéken, mint a gyalogsági szolgálat. A hazáért harcolni pedig menni kellett, ezt a közvélemény, a lakosság és persze a lányok is elvárták. Egyre furcsábban hatott egy egészséges fiatalember, aki ezekben az időkben polgári ruhában járt. „Ilyenek voltak Kecskemét lakosai, így ítélték meg az embert. Az nem volt ember s nem volt férfi, a ki gyáván féltette rongy életét, aki kerülte honfiúi kötelességét hűen teljesíteni".

11 Az újoncok jelentkezésén kívül többen ajánlkoztak anyagi segítséggel is. Ezek összeírását a közgyűlés vállalta magára. A meginduló gyűjtés azt eredményezte, hogy a szegényebbek felszereléséről a város gondoskodhatott. Lóvásárlásra a gróf a jelentkezőknek azonnal 100 forintot adott. A nagy lelkesedés eredményeként az első két nap 292 önkéntes jelentkezett. Köztük a város tiszti főorvosa, Mády Pál

12 és a csendbiztos, Varga József is. * MOL P 395 Lad VI. közli BUDA 1998.18. " A közgyűlési jegyzőkönyv vonatkozó lapját közli IVÁNYOSI-SZABÓ 1988. 343. 10 Az eseményt közgyűlési jegyzőkönyvben rögzítették. IVÁNYOSI-SZABÓ 1988. 344. " Vasváry Ferenc: A Károlyi-huszárok. Hazánk. Történelmi Közlöny. Szerkeszti Abafi Lajos. IV. kötet Bp., 1885. 658. 12 IVÁNYOSI-SZABÓ 1988. 103. 137