Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

kontinens legjobb haderői közé, de tömege és alapos kiképzettsége révén egyenlő ellenfele lehetett bármelyik európai hatalomnak. Két haderőneme volt, a szárazföldi hadsereg és a haditengerészet. A szárazföldi hadsereg a három fontos fegyvernemen (gyalogság, lovasság, tüzérség) kívül rendelkezett műszaki csapatokkal is. A lovasság - amely elit fegyvernemnek számított - könnyű- és nehézlovasságra tagolódott. A könnyűlovasságnak három csapatneme volt: a magyar nemzeti csapatnemnek tekintett huszárok (12 ezred), a főleg galíciai (lengyel) területekről kiegészített dzsidások (másképpen ulánusok, 4 ezred), illetve a birodalom szinte valamennyi területéről verbuvált és sorozott könnyűlovasok, vagy svalizsérek (cheveaux-légers, 7 ezred). A könnyűlovasság feladata a rajtaütés, a felderítés, az ellenséges felderítés megakadályozása, az előőrsi szolgálat és a portyázás volt. A nehézlovasság két csapatnemre, a nagyobbrészt csak egyenruházatában különböző vértesekre (kürasszírokra, 8 ezred) és a dragonyosokra (6 ezred) tagolódott. Ezek feladata a csatadöntő roham, a harcászati áttörés volt. A huszárokat magyar, a dzsidásokat lengyel, a többi csapatnemet német lovasságnak is nevezték. A könnyűlovas ezredek nyolc századból álltak, két század alkotott egy osztályt. Az osztályokat vezénylőjükről ezredesi, alezredesi, 1. és 2. őrnagyi osztálynak nevezték. A nehézlovassági ezredek hat századból álltak, ezeknek csak három osztályuk volt, az ezredesi, az alezredesi és az őrnagyi. Természetesen gyakran megesett, hogy az ezredet nem az ezredes, hanem az alezredes vezényelte, s egy-egy osztályt valamelyik százados (kapitány) vezette. A fegyvernemen belül a nehézlovasság ezredei számítottak elitalakulatoknak, de egyes huszárezredek is komoly presztízst vívtak ki maguknak. A 9., ekkor Johann Frimont lovassági tábornok nevét viselő ezredet 1688-ban Czobor Ádám gróf, tábornok alakította meg, s egyike volt a es. kir. hadsereg legrégibb huszáralakulatainak. 1689-től kezdve részt vett a Habsburg-birodalom szinte valamennyi háborújában, harcolt a törökök ellen, az osztrák örökösödési és a hétéves háborúban, a francia háborúkban. Johann Frimont gróf, lovassági tábornok 1806. május 9-én kapta meg az ezredtulajdonosságot. Frimont 1776 óta szolgált, s egyike volt a francia háborúk legvitézebb cs. kir. tisztjeinek, 1813 óta volt lovassági tábornok." Az ezredparancsnok Anton Callot báró volt, a törzstisztek közül egyedül gyurcsákfalvi Gyurcsák János Károly alezredes volt magyar. Az 54 főnyi főtisztikarból a neve alapján 31 fő lehetett magyar, de a német és szláv nevűek között is lehettek magyar honosok. Az ezredtörzshöz tartozó személyek (ezredlelkész, hadbíró, orvos, számvevő, segédtiszt) között két fő volt magyar. A tisztikarban ott találjuk Majthényi István bárót (1848-ban honvéd vezérőrnagy, 1849 januárjáig Komárom parancsnoka), Pándy Samu főhadnagyot (1848-ban az első 10 honvédzászlóalj, majd a pesti hadmegye " Életrajzát Id. Georg Ernst: Geschichte des к. к. neunten Hußaren-Regiments Fürst Franz Liechtenstein. Wien, 1862. (továbbiakban Georg Ernst) 122-127. o.; Geschichte des к. u. k.. Husaren-Regimentes Graf Nádasdy Nr. 9. 1688-1903. Sopron, 1903. (továbbiakban 9. hezr.) 184-185. о. 12