Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

219. 1881-ben: ,ßs ezen gazember, míg mi, alig 6-7000 ember... alig egy pár mérföldre nevet... " SZALKAY, uo. 220. A KECSKEMÉT utolsó közleményében Szalkay aug. 4-ét írt. 221. „ Vezérünk, Nagy Sándor József tábornok, az útban azzal biztatgatott bennünket, hogy ha majd Aradra érkezünk majd máskép lesz, mert ő kérni fogja Kossuthot és a kormányt, hogy bennünket vegyen ki Görgei hatalma alól, és valamely más parancsnok alá rendeljen. Azonban ez már mint a következőkből ki fog tűnni, késő remény volt, mert Görgeinek elkövetett gazságai már annyira megérlelték a nemzet megbuktatásának ügyeit, hogy midőn mi Aradra érkeztünk, már sem Kossuth, sem pedig a tevékenységben végkép megzsibbasztott kormány többé mit sem tehetett a hitvány áruló ellenében. Közelgetünk történetünk örökre gyászos végéhez. " SZALKAY, uo. 222. „ Új-Aradon által, Vinga felé megindultunk, hogy Temesvárnál Dembinsky táborával egyesüljünk. Megjegyzendő, hogy itt még nem volt tudva, hogy 9-én Temesvár alatt Dembinsky tábora szélyel veretett. " SZALKAY, uo. (Ezt követően egy bekezdés szól a vingai szőlők alatt, egy völgyben történt kisebb csatáról.) 223. „... mivel jól tudtam, hogy arra oroszok feküsznek, kiket csak Radnának kerülhetnénk ki, és arra még elmehettünk volna be Erdélybe, vagy akár Törökországba..." SZALKAY, uo. 224. Mócok: erdélyi havasi románok. A KECSKEMÉT 1881. dec. 18-i közleményében tévesen: „ráczoknak 40-50 ezernyi kegyetlen csapatai". 225. A szöveg 1881-ben folytatódott: „... s higyjék el, hogy ha a jelen nemzedék talán nem is, de a késő maradék bizonyosan méltányolni tudandja elszánt tetteinket!... Kérem végtére őket, tartsanak meg engem hű emlékezetükben, mint én magammal fogom hordozni közöttük leélt napjaim borús és derűs emlékeit bárhol hányjon-vessen is a sors, életem fogytáig." SZALKAY, uo. 226. „... mert ott állott Zápolya 40 ezernyi hadserege Szegednél, de itt az sem, csupán a kétségbeesés örvénye tátongott előttünk. " SZALKAY, uo. 227. A HAZÁNK 1887. novemberi számában a harmadik közlemény, IV. rész itt ér véget. A vers - Bajza költeménye - a kéziratos változatokban található és közölte a Kecskemét с lap is, az 1881. dec. 18-i számban. A vers címe és megírásának dátuma egyik helyen sincs feltüntetve. Bajza ezt a verset Apotheózis címmel 1834-ben írta. A költemény a zsarnokgyűlöletet és a jogos szabadságküzdelmekkel való mélységes szimpátiát fogalmazza meg, ihletője a tragikus véget ért lengyel szabadságharc, amelyet a reformkori magyar közvélemény is együttérzően figyelemmel kísért. Négyesy László 1904. évi előadását Bajzáról lásd: BAJZA József, [1908]. Bajza versének két sora: „CSATÁTOK A VÉDELMEZETT /NÉPJOG CSATÁJA VOLT" szerepel a Pataky Imre rajztanár által tervezett kecskeméti honvédemléktáblán. Az emléktáblát 1892-ben helyezték el a kecskeméti Nagytemplom falán, ahol ma is látható. (Megjegyzés: a 47., 92., 98., 100., 101., 178., 192. és a 207. sz. jegyzeteket Székely Gábor írta.) 92