Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

mondott és távozott Nádosy Sándor ezredes is, akit korábban a bácskai hadtest gondjainak megoldására küldtek. A bácskai sereg átpártolását a császáriakhoz Lenkey János és Baudisz József akadályozták meg. Nádosyt később reaktiválták a császári hadseregnél. A bácskai főparancsnokságot Esterházy után gróf Vécsey Károly vezérőrnagy vette át. Vécseyt Damjanich követte a parancsnokságban. BONA Gábor 1983., BOROVSZKY II. én., MÉSZÁROS Lázár 1866. 134. „... később megtudunk, hogy már akkor Windisgrätz híre elől futott meg Pestről; azonban ő Windisgrätz működéséről még csak említést sem tett előttünk, mi pedig semmit sem tudánk arról, hogy már Pesten van". SZALKAY, KECSKEMÉT, 1881. szept. 18. 1. old. 135. „... de mi ebből még nem is gyanítánk, hogy Görgei fel fogja adni Budapestet, miután hallottuk, hogy Buda alatt nagyban dolgoznak a védmüvek előállításán. " SZALKAY, KECSKEMET, 1881. szept. 18. 136. Szalkay itt meg sem említi, de a KECSKEMÉT с lapban részletesen leírja, hogy néhány napra elhagyta a 6. honvédzászlóaljat. Az erre vonatkozó részleteket a lap 1881. szept. 18-i és szept. 25-i számából idézzük: „ Ugyanezen napon [jan. 4-én] érkezett a zászlóalj parancsnokságához egy rendelet, melynélfogva én ugyancsak századosi rangban a 32-ik zászlóaljhoz áttétetvén, Szabó Zsigmond alezredes s a győri hadmegye parancsnoka mellé, mint adlatus [helyettes] valék elrendelve, s én, noha Dipólt őrnagy őszintén kért a zászlóaljnál maradásra, mindazáltal Szabó alezredesnek már előbb szavamat adván, ezt megszegni nem akarám, tehát január 5-én útnak indultam Budapest felé saját kocsim és lovaimon, és még az nap Szabadkára, 6-dikán pedig Majsára érkeztem. Délben Halason ebédelvén, itt már találkoztam menekülőkkel, kik Budapestről futottak Windisgrätz elől, de én még nem hittem nekik tökéletesen, azt hívén, hogy talán csak az ott vívandó csata kétséges kimenetele elől menekültek és nagyobbnak festik a veszélyt, mint valósággal áll. Tehát folytattam utamat tovább, egész Majsáig, Majsáról pedig másnap reggel Félegyházáig. Itt találkoztam Pintér honvédszázadossal, ki újoncokat volt szállítandó Szegedről Pestre, s amint megebédelénk, én azonnal megindultam, még az nap Kecskemétre szándékozván, de alig értem ki a városból, itt azonnal egy szemközt jövő huszárcsapattal találkozám, kik azon hírt hozák, hogy Windisgrätz tábora már Ceglédig nyomult előre, s valószínűleg előőrsei még ma Kecskemétre érkeznek. Nem tartván tehát tanácsosnak magányosan Kecskemétre menni, de különben is utazásom célja már minden bizonyossággal előttem elzárva lévén, visszafordultam Félegyházára, hol Pintér századosnak is előterjesztvén a vett híreket, ő is belátá, hogy újoncait már Pestre nem viheti, együtt visszafordultunk Szeged felé, s még az nap elhagyott szállásunkra, Majsára tértünk vissza. Majsáról másnap Pintér százados társaságában Szegedre mentem, hol ez saját házához fogadott be\szállásra." KECSKEMÉT, 1881. szept. 18. 1. old. „Most már előbbi zászlóaljamtól eljővén, oda szégyenszemre visszatérni nem akartam, újabb zászlóaljamnak, vagy Szabó Zsigmond alezredesnek hollétét pedig nem tudtam, tehát elmentem és jelentettem magamat Vels őrnagynál, a szegedi vár parancsnokánál, felajánlván neki szolgálatomat. Ez valóban nagyon megörült érkezésemen, miután Eszéknél, mint monda sebet kapván, jobb karját felkötve hordozd, tehát a hivatalos levelezéseket sem teljesítheti, minélfogva kért, hogy vállaljam el mellette a segédi állomást, mit én, csakhogy tétlenül ne kellessen időznöm, tehát nagyon örömest elfogadtam. 80