Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - Önkéntes hátrálások

Mit leginkább sajnálok, ezen jegyzeteim hijányára nézve az: hogy az elesettek neveit ide nem iktathatom.

227 Nyugosznak ők, a hősfiak Dúló csaták után, Nyugosznak ők, sirjok felett Zöldéi bokor virány. Zöldéi bokor, zöldéi virány, Mert vérök öntözé, És hála könyek hullanak Az áradat közé. Csatájok nem volt pártcsata, S ábrándos képzelet, Melly dul alkotni várait A köz romlás felett; Melly poklok mélyiből idéz Viszályok angyalát, Hogy vér szinnel boritsa be A béke hajnalát, Hogy nyomdokán lángvész, gyilok S rablás pusztitsanak, S a század szebb reményei Sirjokba haljanak Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt, Mellyet szent eskü, szent kötés Ellen, zsarnok tiport; Keblökben a közérdekek Szerelme lángola, Karjokba tiszta honfitüz Szablyája villoga. Vad kényt, s zsarnok parancsokat, S lánczot nem türtenek, Szabadság te szép égi lény Érted küzdöttenek! Vérzettek és elhulltak ők, De győzedelmesen Tettök sugara átragyog Időn s enyészeten. Dicsősség bájvirágai Verőkből termének, Sirjokból nagy világba át, Hirszellők lengenek. Márvány lapokra tettöket Önnön betűivel, A történet komoly szavú Múzsája vési fel. Mint vívatnak, mint estek el Szabadság harczain, Beszéli a vándor rege Utódok ajkain. Hazájok most bus temető, Néptelen pusztaság, Paloták és falvak helyén Fű női, s fenyér virág; S kiket megkimélt a halál A férfi bajnokok, Vagyontalan földön futók, S hazátlan vándorok. Roppant, zajongó városok Utczáin hallgatás, Sáppadt nők arczán siralom, S bánat szivszaggatás; Romok között erőtlen agg Apák lézengenek, Kik egy jövő szebb kor felől Kétségbe estének. 65