Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - Önkéntes hátrálások

Azomban, természetes, hogy nem lévén többé ágyúink, a muszkák könnyen előbbre nyomulhattak,

215 mellyre a két szárny engedett, és mi csaknem körül keríttettünk; minélfogva ha nem akartunk elfogatni, engednünk kelletett, és hátra vonultunk, kísérve kartács zápor által. Akkor jött egy parancs, hogy vonuljunk vissza a városba! -jókor! már az ellenséges kozákok benn kalandoztak, tehát arról szó sem lehetett. Azomban szerencsénkre, mintegy két dűlő földnyire hátunk megett voltak a szőllős kertek, és egyenesen oda vontuk magunkat vissza, hova legalább a lovasság és ágyúk nem követhettek, csupán a bemenetel volt bajos. Mély árkok vették körül a szőllős kerteket és csupán apró gyalog ajtócskákon lehetett bemenni, melly igen soká tartott. - És itt, kivált más zászlóaljakból igen sokan elvesztek a kik t.i. az árkokon másztak keresztül, mert a nyomukban levő muszkák az árokban szurkálták le őket; hanem én egy ajtón által vittem be egész zászlóaljamat, és oda nem mertek közelíteni, mivel azok közül, kik előre bementek, belől az árkon jobbról és balról sűrű csatárokat állítottam fel, kik vissza tartották az utánunk tolakodó muszkákat sűrű lövöldözéseikkel mind addig, míg az utolsó emberem és saját lovam is utójára szerencsésen bejöttek az ajtón: - és ide nem követett bennünket az ellenség. Azomban itt, mivel árkokon, közökön kelletett keresztül mennünk, és sok helyeken zárt ajtókra találtunk, nem boldogulhattam lovammal, tehát egy közön benyargaltam a város alá, a szőllők alatt eleibök kerülendő embereimnek. Midőn a város alá kiértem,

216 néhány kozákok nyargaltak ki egy utczából szinte a szőllők alá s mintegy 20 lépés távolságra nyargaltam el előttük és ők utánam iramodtak gondolván hogy majd elfognak, de midőn látták hogy nyomomba sem érnek néhány lövést tettek utánam és megállottak; mellyre midőn vissza tekintettem megfenyegettek és valamit kiáltoztak utánam de én jó lovamon csak nevettem őket; és mire embereim a szőllők közül kiértek már régen előttök álltam. Még itt is kalandoztak néhány kozák csapatok kik a szőllőknek külső oldalán kerültek eleibénk, de nem igen mertek közelíteni, és én öszveszedvén megmaradt embereimet, a már előbbre haladt csapatok után vonultam.

217 És mentünk egész éjen, s mentünk másnap egész nap Kis-Pércsen és Gáborjánon által, míg másnap estvére August 3-án Püspöki alá értünk.

218 S midőn itt megszámláltam zászlóaljamat, közel 200 hiányzott belőle, kik részint a csatatéren elestek, részint megsebesülve elfogattak. - És így Vácztól fogva, hol még felül volt 800 emberemen, nem egészen három hét alatt, alig maratt meg 400. És Görgei nagy örömmel azt írta Kossuthnak hogy nincs többé 1-ső hadtest. Azalatt pedig, míg mi, alig 6-7.000 ember - mint később magoktól a muszka tisztektől haliam - 60-70.000 ember ellen küzdünk, alig egy pár mérföldre, 30.000 emberrel. - Vámos Peresen fülelt.

219 Augustus 4-én érkezett meg ezekkel Nagy-Várad alá, és ott táborba szállottak. 61