Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat
Gyönyörű tactica! hogy a fegyveres ellent arra kényszerítsük: hogy bennünket ne háborgasson, tehát békés polgárokat, ártatlan nőket és gyermekeket lövöldöztessünk le, azoknak védtelen lakaikat és házaikat döntsük halomba, kik a nélkül is eleget szenvedtek. De hiszen így cselekedtek Komárommal is, nem eléglették meg a várat lövetni, hanem a várost kelletett összerombolni, szép s nagyszerű egyházakat felgyújtogatni, és a békés polgárokat kelletett földön futókká tenni, hogy boszújokat olthassák. És ezt a tizenkilenczedik század gyalázatjára a művelt osztrák hadvezérek tették! 177 És ezen hős védvezére Budavárnak, ezen Hentzi felgyújtogatta Pestnek legszebb palotáit, összelövette a Feldunasor pompás házsorait, csupán boszúból vagy mulatságból, mert onnét senki sem háborgatta őt; és hogy megvilágosíthassa éjjelenként a vár falait, apránként felgyújtogatta Budának csaknem az egész Vizi és Krisztina városait. - Gyönyörű vitézség! És e szörnyetegnek akarnak most emlék oszlopot emelni,™ gyalázatjára egész Európa népeinek, gyalázatjára e nemzetnek, melly őt mindig emlékeztesse elrabolt jogaira elrabolt szabadságára! megszentségtelenítésére az áldozatul hullott szabadsághősök emlékeinek, kik megvettetve és elfeledve alusszák hosszú álmaikat, minden jel, minden emlék nélkül! Népek nagy Istene, lehetséges-e ez?! nem, én hiszek tebenned, és hiszem, hogy nemsokára ezen gyalázat emlékének romjai felett diadalt fog ülni egy dicsőbb, egy érdemesebb emlék, melly szabadság hősöké leend! Éjjelenként gyakrabban tettünk színleges támadásokat a várbeliek nyugtalanítására. 179 Május 15-én 18 " estve egy borzasztó zápor locsolt meg bennünket a Svábhegyen. 9 órakor kaptam egy parancsot, hogy zászlóaljammal, tüstént menjenek felváltani az Attila utczában lévő előőreinket. 10 óra volt midőn elindultam, egyre zúgott a zápor és a mély utakban mint tengerár zuhogott a hegyekről lerohanó víz, melly elragadott volna lovakat kocsikat is, ha valaki olly vakmerő lett volna ekkor megindulni, ennélfogva lehetetlen volt az utakon mennünk, és olly borzasztó sötétben hogy a mellettünk való embert se láthatánk, út nélkül kelletett mászkálnunk, majd oldalt, majd hanyatt csúszva le egyik szikláról a másikra, sokszor 3-4 ölnyi magasról. Hogy minő út volt ez: csak az képzelheti aki valaha nappal is, út nélkül járt a Svábhegy keleti oldalán. 12 óra volt midőn a Rácz városban, az első házakat elértem, és egy óra volt éjfél után midőn utolsó emberem is oda érkezett, annyira el volt nyúlva a zászlóalj egymás után. Csaknem meg viradt mire felváltottunk. És itt ért bennünket Május 20-ának estvéje; midőn zászlóaljam az ostromágyuk fedezetére rendeltetvén, alkonyatkor azok mögött állítottam fel a Róka hegyen. Éjfél előtt 11 óráig dolgoztak tüzéreink, s akkor a mi ágyúink elhallgattak, hanem a várból szünet nélkül szálltak a bombák és gránátok, majd közibénk majd ismét más minden felé. Egész éjszakát állva töltöttük. Május 21-én 181 éjfél után egy órakor egypár feleresztett röppentyű volt a jel, az általános ostrom megkezdésére, s ekkor tüzéreink a legnagyobb gyorsasággal 51
