Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat

És elősejtelmem - noha akkor legkevésbé sem hittem nekik, sőtt tüstént kiűztem fejemből - mégis csakugyan teljesült. Midőn szünet nélkül hátrább és hátrább nyomatva, a vízhez közeledtünk, és segítség még mindegyre nem mutatkozott; ágyúink és a lovasság egyszerre elfoglalták a hidat, mellyen tolakodva vonultak hátra. Minélfogva mi, azaz a gyalogság, mintegy száz lépésnyi szélességű zsombikos és posványos víznek szoríttatva, ingadozó zsombikról zsombikra

155 hágva, majd ismét nyakig vizbe esve kénytelenítettünk azon átgázolni, süvöltő puska és ágyúgolyók zápora között, mellyek körülöttünk a vizet hasogatván tele csapkodták szemeinket is. - Azomban szerencsésen, ki merre látott, merre jobbnak gondolta, egyenként által gázoltunk, kivévén azokat, kiket valamelly golyó halálosan talált. - Hanem soraink meg voltak bomolva, és többé szó sem lehetett a rendezésről, mert a jéghideg fürdő, miután a víz tetőtől talpig csorgott rólunk, nagyon elkedvetlenített bennünket, az ellenség pedig egyre sarkunkban volt, és már a hídon csapatai és ágyúival csaknem megelőzött bennünket. Elértük végre a kátai buczkákat, és itt találkoztunk már néhány új csapatainkkal, kik azonnal segítségünkre siettek és szembe álltak a meghökkent ellenséggel, ki már tombolt diadal örömében; de meg adta az árát. Itt tehát - míg a többi megförösztött zászlóaljak Nagy-Katáig vissza sem néztek többé, sőtt nem is lehetett belőlök egyebet látni, csupán egyes, elázott, szédelgő honvédeket lesütött fővel czammogni be Nagy-Kátára, hogy ott legalább szárazba öltözködhessenek - addig sikerült nekem zászlóaljamnak nagyobb részét összeszedni, a rajtunk esett kudarcz megbosszulására, nem gondolva semmit locskos ruháinkkal, nem törődve semmit a hideggel, hiszen a visszatorlási vágy tüzelte ereinket. - És noha az egész Dipólt dandárból senki egyébb nem maradt a csatatéren, mint a 6-ik zászlóalj, sőtt magát a parancsnokot sem láttuk többé, mi azonnal újra neki vágtunk az ellenségnek. És most megfordult a koczka, mert bízva az érkező segélyben tüstént bátran előre nyomultunk, vissza adandók az önkénytelen fördőt. És meg lett! - Most az ellenséges ágyúk és lovasság rohantak a hídra, a gyalogságot pedig a víznek szorítottuk, s megförösztöttük becsületesen; a hídon ágyúink jól megritkították lovasságukat, úgy hogy alig tudtuk megtisztítani a hidat az elhullott lovak és emberektől, hogy azon ismét előre nyomulhassunk. És most űztük őket sokkal gyorsabban, mint ők minket előbb, vissza a faluba, és űztük őket keresztül a falun, és űztük túl a falun is jó tova egész estig szüntelenül csatázva, a nélkül hogy csak eszünkbe is jutott volna egész nap valamit enni vagy pihenni.

156 - Ugye gyönyörű mulatság Április elején akaratlanul jégfördőt használni, és még csak le sem vethetni a vizes ruhát, hanem a testünkön szárítani meg?! Midőn lehanyatlott a nap, táborba állíttatott a hadsereg, és csak itt vette észre Klapka: hogy mi is ott vagyunk; megdicsért, és visszaküldött bennünket Bicskére a faluba.

157 - De már sötét volt, midőn beérkeztünk, tehát egy puszta épületben 43