Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat

Itt, Dipólt ismét osztály tömegekbe parancsolta állítani a zászlóaljakat, s meghagyta: hogy azon renddel a legnagyobb csendességben nyomuljunk be egyenesen a faluba s lepjük meg és fogjuk el azon néhány horvátokat és szekereket.

150 Pedig mi rútul meg voltunk csalva. - Midőn a falu alá értünk, csendes volt minden, előőröknek még csak híre sem volt. - Zászlóaljamból az első és második osztálytömeg,

151 nem talált magának külön utat a bemenetelre, tehát egyik utcza végénél vezérletem alatt egyesült; - a harmadik osztály pedig Csikány százados vezénylete alatt egy más utczában tért be balra; és igy a 3 zászlóalj elkülönözve, ki merre látott vagy utat talált magának; a nélkül hogy tartalékseregről vagy segédcsapatokról gondoskodtak volna. Az ágyúk magokra hagyattak a falu alatt minden fedezet nélkül; a fősereg pedig még tul volt Nagy-Katán.

152 Midőn az utczába benyomultunk leskelődő szemeket vettem észre ránk pislogni a sövénykerítések és házak megett, s tüstént észre vettem, hogy hálóba akarnak keríteni; tehát azonnal „jobbra át!" vezényeltem: - E szóra puskaropogás felelt minden felől, golyók fütyültek közibénk, a mellékutczákból és udvarokból pedig rohanó csapatok tódultak elé. - De mi még alig lépvén be az utczába csakhamar kívül termettünk a falun, és egyes csatárok lövöldözései által fedezve a főcsapatot, csendesen hátra vonultunk két vagy három sebesültet vivén magunkkal. Azonban, mire mi kívül voltunk, már akkor 3 ágyúnk az ellenség kezében volt, kik a kerteken keresztül lopódzván megrohanták védtelen tüzéreinket, kik szegények semmi veszélyt nem gyanítva, kényelmesen dohányozgattak ágyúik körül, sőtt a megtámadó csapatokat is - mivel határőrök lévén, fekete szíjjaik voltak mint honvédeinknek - honvédeknek vélvén, csak akkor rémültek meg, midőn puskaaggyal mellybe taszigáltattak s elkísértettek. - A faluból sűrűn kirohanó ellenséges csapatok közül lehetetlen volt őket kimentenünk. Zászlóaljunk harmadik osztálya pedig: miután veszélyt nem gyanítva vigyázatlanul messze benyomult a faluba, azt vette észre, hogy minden felől körül véve volt; és csak szuronyaik elszánt használása mentette meg őket, hogy mind foglyul estek az ellenség kezében. - Csikány százados és Pázmándi hadnagy, halva maradtak a csatatéren, Szabó főhadnagy elfogatott, és 86 altisztek és közhonvédek részint halva, részint sebesülve az ellenség kezébe estek.

153 Jellasich tábora fölül 40.000-en volt a faluban és tul, a falu alatt elrejtve, és mi alig voltunk három ezerén.

154 Mintegy fél óráig tartottuk magunkat a falu alatt levő homok buczkákban, várva minden perczben a fő seregnek megérkezését; de miután több csapatok nyomultak ki ellenünk a faluból, és segédseregeknek még mind híre sem volt, a sokszoros túlerőnek engedni kénytelenítettvén, folytonos tüzelés alatt hátra vonultunk. Fél órányira a falutól Bicske és Tápió között folyik a Tápió vize. Egy rossz keskeny és korhadt fahíd vezetett rajta keresztül bennünket. - Önkénytelenül megborzadtam, midőn keresztül mentünk rajta, s eszembe jutott: hogy ha visszanyomtatva az ellentől ezen kellenék hátrálnunk, minő zavarba jöhetnénk itt! 42