Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
XXXVI. Napragi a kalocsai érsekeket illető feladatokat három koronázáson látta el. Először, mikor II. Mátyást 1608-ban Pozsonyban fölkenték, 188 ahol a király latin nyelvű trónbeszédét magyarul tolmácsolta; 189 a következő évi országgyűlésen követségbe küldték Rudolf császárhoz és a fellebbezési ügyek bírájává tették, 190 végül amikor Mátyás császárrá választása után Anna királynét 1613-ban megkoronázták. 191 A megelőző évben az országgyűlés Bécsbe küldte, hogy üdvözölje Mátyást új tisztségében, 192 majd II. Ferdinánd koronázásakor, 1618-ban 193 is Bécsben járt, mikor a 64. törvénycikkel megint fellebbezési bíróvá nyilvánították. 194 Sok követségben vett részt. Egri prépostsága idején, 1595-ben Rudolf Zsigmond lengyel királyhoz küldte. 195 Az itt mondott beszédét „A veszélyben forgó Magyarország követeinek beszéde" címen kiadta. 196 Mikor Báthory Zsigmond 1598-ban átengedte Erdélyt Rudolfnak, Napragi, akkor már erdélyi püspök, elsőnek tette le az esküt a császárnak. 197 A következő évben azonban Báthory megbánta tettét, visszatért Oppelnből Erdélybe 198 és Bethlen szerint 199 188 Katona: História eritica XXIX. 112. 189 Uo. 166. 190 Uo. 266. Az 1609-es országgyűlési végzések két cikkelyéről van szó. A 68. tc.-ben az áll, hogy követeket kell küldeni a környező tartományokba pénz- és hadisegély kérése céljából, majd kijelöli az egyes követeket - köztük Napragi Demetert és Batthyány Ferencet, akiknek Rudolf császár elé kellett járulniuk. L. CJH 1608-1657 78. A 70. cikkely pedig a törvényszékek újraindításáról rendelkezik, majd a bíróságok tagjait is megnevezi, mely felsorolásban Napragit Illésházy István nádor mellé rendelik a fellebbezési ügyek kivizsgálására. L. uo. 191 Katona: História eritica XXIX. 436-442. 192 Uo. 403. Mátyást 1612. június 13-án koronázták német-római császárrá. 193 Uo. 886-889. 194 L. CJH 1608-1657 160. 195 Katona: História eritica XXVII. 80. Napragi Demeter két birodalombéli, valamint két magyar követ, Szokoly Miklós és Kellemesi Mihály társaságában érkezett Krakkóba 1595-ben, ahol a lengyel rendeket és III. Zsigmond lengyel királyt (1587-1632) megpróbálták rávenni a török elleni szövetségre. Azonban Zamoyski, a király nagyhatalmú kancellárja meggyőzte az uralkodót és az összegyűlt nemességet, hogy előnyösebb a Portával való békét megőrizni. L. Istvánffy XXIX. 420. Kudarcba fulladt Rudolf következő évi tapogatózása is a lengyelekfelé. L. a 141. jegyzetet. 196 A mű eredeti címe: Hungáriáé Periclitantis Legatorum, Reverendi Domini Demetrii Napragi... et Gen. Dominorum Nikolai Zokolij de Kis У arda, et Michaelis Kellemesi... ad Serenissimum Potentissimumque Sigismundum Tertivm, Poloniae et Sveviae Regem... Oratio, in Comitiis Generalibus Cracoviae habita, die 2. Mensis Martij Anno Domini M.D.XCV. Cracoviae 1595. 197 Katona: História eritica XXVII. 495. Miután az egyesült császári-erdélyi seregek 1596-ban Mezőkeresztesnél vereséget szenvedtek a töröktől, Báthori Zsigmond kiábrándult a Habsburgszövetségből, s már 1597 januárjában felajánlotta lemondását. Erre végül az év végén, december 23-án került sor (Báthori Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket kapta kárpótlásul), de a császári biztosok csak a következő év áprilisában vették át Erdély kormányzását. Napragi, aki Zsigmond és a prágai udvar egyetértésével 1597 tavaszán erdélyi püspök, majd 1598-ban erdélyi kancellár lett, elfogadta az új helyzetet és továbbra is betöltötte tisztségeit. L. Jenéi: Napragi Demeter 141. 198 Katona téved, Báthori már 1598. augusztus 20-án bevonult Kolozsvárra. Visszatérését Bocskai István, nagybátyja és egykori fő tanácsadója kezdeményezte, akit az új hatalom leváltott fővezéri tisztéből és kirekesztett a kormányzásból. Hozzá csatlakozott Napragi is, aki szintén elégedetlen volt a császári biztosok tevékenységével. L. uo. 141-142. 55
