Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

mint fiai és szomszédai összesereglenek... 1738. július 15." Ugyanezen a napon, melyen Mehádia megint elveszett,

749 hívta meg Patachich a szomszéd vármegyéket is az ünnepség fényének emelésére, mely a kitűzött napon ment végbe. Bizonysága ennek a fekete márványlap, mely az érseki székesegyház falába a leckeoldal felől van eresztve, melybe aranyozott betűkkel a következő szöveget vésték be: „A jóságos, hatalmas és magasságos Istennek. XII. Kelemen pápa beleegyezésével, VI. Károly választott római császár és Magyarország királya támogatásával, az Úr 1738. esztendejében augusztus 14-én, a boldogságos Szűz Mária mennybemenetele ünnepének előestéjén, zajezdai gróf Patachich Gábor, kalocsai és bácsi érsek, az ünnep első vesperásán főpapi díszbe öltözve, ünnepélyes szertartással ezen egyház főtisztelendő érseki káptalanát a visszatérés jogán felújította."

750 CXXIX. A felújítás évében, szeptember hónapban készült és Károly királynak benyújtott kérvényből kiderül, kik voltak az újból helyreállított érseki székesegyház első kanonokai:

751 „...Amint érsek urunk, zajezdai gróf Patachich Gábor, akit szent felséged a legjobb szándékkal adott nekünk, az érsek-főpásztori méltóságot elfogadta és a kalocsai egyháztartományban a legfőbb papi helyre lépett, valóban minden munkáját arra fordította, hogy a rábízott érsekséget, mint választott jegyesét ékesítse, helyesebben, hogy romjaiból kiemelje, a rábízott népet a szentebb tudomány szabályaiban oktassa, a papságot pedig a szent kánonok ősi fegyelmében megtartsa. Ezeket mi, mint élő tanúk, a legnagyobb megvigasztalódással láttuk. Kiváló művére rátette a koronát, sőt, a boldogságos Szűz Máriát, Magyarország és a felséges ausztriai ház nagyasszonyát, patrónáját, úrnőjét és szószólóját övezte a hosszú idők óta hőn óhajtott koronával, amikor a múlt hó 14-én, a boldogságos Szűz Mária mennybemenetelének előestéjén, a mennybe ment Szűznek épített pompás bazilikát az ünnep első vesperásán ünnepélyes szertartással megnyitotta és abban a papság és a nép szeme láttára és azok helyeslésével, a pápa beleegyezése, ő szent felsége jóságos megerősítése után, az említett főpásztorunkra kegyelmesen ráruházott kegyúri jog alapján

752 - amely okmányokat mind nyilvánosan fölolvasták az oltárnál - az érseki káptalant is hasonló ünnepélyességgel fölállította és fölújította, majd kinevezte a kalocsai érseki székesegyház kanonokait a következő sorrendben (a nagyprépost kinevezése őfelségének van fönntartva): olvasókanonokká Házi György... kalocsai plébánost; éneklőkanonokká Sanovszky Péter... akasztói plébánost; őrkanonokká Kis Józsefet, saját szertartóját... hasonlóképpen kinevezett két tényleges mesterkanonokot, Hedri Boldizsár... 749 A Katona által említett események az 1737-1739-es Habsburg-török háborúhoz kapcsolódnak, melynek egyik hadszíntere az al-Duna környéke, így Orsova és a tőle északra fekvő Mehádia (ma Mehadia Romániában) erődítménye voltak. 1738-ban a vár többször gazdát cserélt: május 26-án a törökök vették be, majd július 9-én, a Katona által is említett, de nem Mehádiánál, hanem az attól északra fekvő Korniánál vívott július 4-i csata után a császáriak kezébe került. Ezután újból a törökök birtokába jutott, de nem július 15-én, hanem néhány nappal később. Minderre l. Doberdoi Bánlaky József: III. Károly, Mária Terézia és II. József kora. A magyar nemzet hadtörténelme XIX. Bp. 1941. 91-94. 750 L. Horváth: Natales 197-198. 751 A házi levéltárban. L. KFL. I. La. Capitulum, Vegyes iratok 1738. szeptember (nap nincs jelölve). 752 Az uralkodó 1738. július 4-én kelt levelét, melyben Patachich Gáborra ráruházza a kegyúri jogot a kanonokok kinevezésére, l. Királyi Könyvek 38.56. 161