Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
76. VI. PÁL 1696-tól LXIII. ^-^zéchényi Pál 1662-ben tett ünnepélyes fogadalmat a pálos atyáknak. Rómában végezte a teológiát, ezt tanította Nagyszombatban 1673-ban. Nagybátyja, Széchényi György fáradozása nyomán először pécsi püspökké választották 1676-ban, 473 azután veszprémivé 1687-ben, 474 majd kalocsai érsekké nevezték ki 1696-ban, de a veszprémi egyházmegyét továbbra is ő kormányozta. Egy ez év január 2-án kelt oklevél záradékában ugyanis már mint kalocsai érsek, de egyszersmind mint veszprémi püspök szerepel. 475 Érsekségét híressé tette az a fényes győzelem, melyet Jenő herceg 1697-ben Zentánál, a kalocsai egyházmegye területén aratott a törökök fölött. Ezt Wagner terjedelmesen leírja. Eszerint Jenő herceg először Kobilnál 476 ütött tábort, azután ezt Hornra bízta, maga pedig Rabutin ezredeivel Szeged irányában szembehaladva a Becse és Zenta közti mocsarakra hidakat építtetett és seregét az úgynevezett római sáncokon át, alig nyíllövésnyire az ellenségtől épségben és egészben átvezette a Péterváraddal szemben lévő mocsárhoz. Majd Wagner elbeszéli, hogyan követte innen a Szegedre tartó Mohamedet és érte be Zentánál. Miután összecsaptak, „a vezír - mondja Wagner 477 - a basák legkiválóbbjaival együtt az elsők között esett el. A sereg többi részét szűk helyre összeszorítva, a híd kijáratát elfoglalva, minden oldalról körülzárták és az összezsúfolt, a biztos pusztulástól való félelmükben elkábult, csatára képtelen emberek között rettentő mészárlást vittek végbe. Emberemlékezet óta nem volt szörnyűbb vereség... Kevesen estek fogságba, csak azok, akik vagy a halottak közé bújtak, vagy a híd rekeszei és a csónakok közé. Jóval többen pusztultak el a Tisza örvényeiben, mint a fegyvertől, mivel vak rémületükben ezt az egyetlen kínálkozó menekvési utat választották. A folyó közepét olyannyira beborították a hullák tömegei, hogy szinte át lehetett sétálni rajta. Napnyugtáig folyt a harc, mintha a világnak ez a nagy szeme amint Jenő a császárnak írta - nem akart volna addig elbújni, míg ezt a hatalmas győzelmet nem látta befejeződni." Maga Lipót 1697. október 8-án Bethlen Miklósnak írt levelében olyan kiválónak tartja ezt a győzelmet, hogy az évszázad nem hallott ennél nagyobbat, sem ellenség még ekkora csapást és kárt nem szenvedett, hiszen az ellenségből több mint 24 ezret levágtak vagy a Tiszába fulladtak, maga a török szultán 473 Az 1676. március 29-én kelt kinevező oklevelet l. Királyi Könyvek 16.32. 41A A kinevező oklevelet l. uo. 18.492. 475 Katona: História eritica XXXV. 1992. Széchényi Pált 1696. április 9-én nevezték ki kalocsai érsekké (l. Királyi Könyvek 24.64), tehát Katona közlése bizonyosan téves. A január 2-i oklevélre való hivatkozás már csak azért is problematikus, mert ilyen okirat nincs a História eritica 35. kötetében. Katona talán a kötetben szereplő, ugyanezen év július 19-ére keltezett oklevélre gondolt, ahol Széchényi valóban mint kalocsai érsek (és veszprémi püspök) szerepel (l. Katona: História eritica XXXV. 898.), de másolási hiba folytán rossz dátumot adott meg. 476 Település Titel mellett. 477 Wagner: História Leopoldi П. 344. 95
