Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

volt.

469 Ennek folyamán, „1707. január 21-én - folytatja Schmitth

470 - Bécsben, gyóntatója, tisztelendő Hevenesi atya jelenlétében meghalt. Testét egy időre a Szent Anna probatiósházban helyezték el, majd végrendelete értelmében április 4-én le a Dunán Pozsonyba szállították és a Szent Üdvözítő templomban helyezték temetési pompa nélkül nyugalomra. A Xavéri Szent Ferenc oltárnál vörös márványba vésve olvasható a sírfelirata:

471 »Főmagasságú gróf Kollonich Lipótnak, a római szent egyház bíborosának, máltai lovagnak, nyitrai, bécsújhelyi és győri püspöknek, kalocsai és esztergomi érseknek, aki Isten és az egyház iránti ernyedetlen buzgalmával nyolcszáz török és zsidó eretneket vezetett Krisztushoz. Király és haza iránti töretlen hűséggel igazgatta és gyarapította a királyi kincstárt; páratlan felebaráti szeretetében rabokat, árvákat, özvegyeket, betegeket, katonákat pénzzel, élelemmel, szállással látott el, táplált és istápolt; a mindenki előtt legnagyobb érdemet szerzett egyházfejedelemnek. Született 1631-ben Komáromban, meghalt 1707-ben Bécsben, abban a városban, melyet gondosságával a pestistől, pénzével az ellenségtől mentett meg. E Szent Üdvözítő templomért és gimnáziumért, melyet 1672-ben a nagy Lipót császár parancsára élete kockáztatásával vett el az eretnekektől, az alapjaitól újonnan emelt kollégiumért, védőjének, oltalmazójának, atyjának, akit itt temettek el, a pozsonyi Jézus Társasága hálából emelte 1737-ben.« "

472 469 Kollonich Lipót azután lett gyámja a két Rákóczi-gyermeknek, Ferencnek és Júliának, hogy édesanyjukat, Zrínyi Ilonát Munkács eleste után elszakította tőlük. A 12 éves Ferencet a csehországi Neuhausba vitette, ahol jezsuiták gondjaira bízta. Kollonich azt szerette volna, ha a fiatal herceg is belép a rendbe, ezzel gazdagítva a jezsuitákat, azonban 1692-ben Rákóczi kivonta magát a gyámkodása alól. Még l. Adriányi: Katholische Erneuerung 88. 470 Schmitth: Archiepiscopi Strigonienses 174. 471 A sírfeliratot még l. Maurer: Cardinal Leopold 404. 472 Kollonich Lipót (1631-1707) több szempontból is emblematikus személyiség. A magyar kamara elnökeként ő volt az egyik irányítója a Wesselényi-összeesküvés leleplezése utáni udvari politikának Magyarországon; ő volt a vezetője és egyben megtestesítője az 1671-ben meginduló és több éven át tartó, példátlan erejű ellenreformációnak; s egyben nagy szerepet vállalt a török kiűzése utáni magyarországi Habsburg-berendezkedés kialakításában is, amiért szintén a korszak egyik jelképévé vált. 1631. október 26-án született Komáromban, apjának második feleségétől való hetedik gyermekeként. Családja horvátországi eredetű volt: a Kollonichok a 13. század óta Kollográd urai voltak, majd a 16. században Magyarországon és Ausztriában is szereztek birtokokat. A família 1583ban elnyerte a bárói, majd 1636-ban a grófi címet. Az ifjú Kollonichot jezsuiták nevelték, majd 1645ben apródként került Ferdinánd főherceg udvarába. A gimnáziumot a bécsi jezsuitáknál végezte. 1650-ben - tizenkilenc évesen - belépett a johannita vagy más néven máltai lovagrendbe, melynek haláláig tagja maradt. Az ekkor zajló krétai háborúban több csatát is végigharcolt a johanniták zászlaja alatt és érdemei elismeréseképpen a rend a mailbergi és égeri javadalmakkal jutalmazta meg. A két adósságban úszó birtokot rövid idő alatt felvirágoztatta. 1. Lipót császár 1667-ben nyitrai püspökké nevezte ki, amit csak 1668-ban, áldozópappá szentelése után foglalt el (ekkor kapta meg a pápai megerősítést is). Első püspöksége azonban rövid ideig tartott: ellentétbe került nagybirtokos szomszédaival, a magyar klérussal és a nagyhatalmú Szelepcsényivel is, ezért már a következő évben áthelyezését kérte a császártól a bécsújhelyi püspökségbe. Új egyházmegyéjével nem foglalkozott sokat, inkább Bécsben tartózkodott, ahol -felismerve képességeit - egyre többször kérték ki tanácsát fontos államügyekben. 1672-ben a Magyar Kamara elnökévé nevezték ki, majd egy év múlva minden bizonnyal tagja lett az Ampringen-féle kormányzótanácsnak, így az elkövetkező évek során központi 93