Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

százai törnek majd fel, az ég felé emelkednek a kezek, s a számtalan árva, özvegy és mások könnyek közt követelik majd a bosszút a gyászos rendelet szerzői ellen, mert jól tudják, hogy nem felségedtől erednek azok. Tudatában vagyok a felséges császár és király istenfélelmének és tiszteletének, melyeknek csodás tanújeleit láttam. Tudom, hogy tőle, aki egyaránt igazságos és könyörületes, milyen áldást vár a maga, szeretett hitvese, a mi úrnőnk és utódai számára, akikben halhatatlanságot remél, ha tisztelik és félik az isteni hatalmat. Az isteni felség iránti tiszteletére, az ő csodálatos ítéleteinek félelmére, az utódok szeretetére és az utókor reményére való tekintettel újból és újból kérem, csak egy csekélyke időhaladékot adjon, mielőtt végrehajtja felséged, amit kimondott. A magyar nemzet jó érdemeket szerzett az ausztriai ház körül. Köztudomású, mennyi vére folyt annak épségben maradásáért. Ma is tüzzel-vassal pusztítják a magyarokat, míg a szomszéd nemzetek az ellenségtől biztonságban élvezik a békét, mert amazok, mondhatni az első sorban harcolva fölfogják a barbárok rohamát a többiek javára. I. Ferdinánd és Miksa idejében is voltak gaztevők; voltak felségsértők és lázadók. Érdemük szerint megbűnhődtek érte. Büntessék most is azokat, akik megérdemelték. De mennyivel méltányosabb lenne, ha nem az egész nemzet hordozná el kevesek gonoszságát! Gondolkozzék ezen felséged bölcsessége szerint. A török sohasem fog megnyugodni. A nagyvezír, viruló korban, dicsőségre szomjazva meg fogja feszíteni erejét, hogy az oszmán birodalom határait kiterjessze. Hogyan fogják vérüket ontani ennek elhárítására azok, akiktől béke idején kiszipolyozzák a pénzt, amit véres verejtékkel kell megszerezniük? Nyelvem akadozik, míg beszélek, kezem reszket, könny áztatja arcomat, mikor ezeket írom; mert előre látom, hogy Iliászhoz mérhető nyomorúság szakad majd rá erre a nemzetre az adók miatt. Szeretem a felséges császárt és királyt, kívánom neki, mint legnagyobbat, hogy uralma örökké tartson. Isten boldogítsa felségedet!" Mivel pedig a nemesekre is kivetendő adó

407 szerzői megakadályozták, hogy Széchényi üdvös javaslatainak és kérésének helyt adjanak, nagy vérontás következett az országon belül is, kívül is. LII. Az igazmondás nem keltett ellenszenvet Lipótban Széchényi iránt, aki mindenki megbecsülését megérdemli a vallás, a király, az ország érdekében hozott hatalmas pénzáldozataiért, melyeket Sennyei László

408 jezsuita egyéb dicséretes tettei mellett a következőképpen sorolt föl:

409 „»Széchényi György esztergomi érsek Pozsonyban, Magyarországon, 1695. február 18-án életének végéhez ért, de nem dicsőségének. Két dolgot kapcsolt össze, ami a földön a legnehezebb: hosszú és boldog életet. Három év híján 100 évet élt. Szécsény városában született, Gyöngyösön nőtt fel. Bécsben a Pazmaneumban végezte a bölcseletet és a teológiát, és bár újonc volt, máris 407 A nemesekre szintén nem a levél megírása előtt vetették ki az adót: ezt is a június 6-i rendelet tartalmazta, amely a (felére csükkentett) adóterhek felét a földesurakra hárította. Még l. az előző jegyzetet. 408 Sennyei László báró (1632-1702) jezsuita, egyetemi tanár Nagyszombatban. 409 Decenni um 58. A rövid mű, amelyből Katona idéz, Széchényi György esztergomi érsekségének tíz évét tárgyalja (Decennium Georgii Szécsényi, metropolitae Strigoniensis... Nagyszombat 1721.). Ebből vette át a szerző Széchényi 1687. évi koronázási beszédét is. L. a 405. jegyzetet. 79