Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

71. III. PÉTER 1667-tőí XLIX. *S rtx etretich Péter 1649. június 3-án, III. Ferdinánd 3. dekrétumának záradékában, majd 1655. július 3-án, a 4. dekrétum záradékában mint zágrábi püspök szerepel.

395 Tíz év múlva, miután Szelepcsényi a kalocsai érseki székből átkerült az esztergomiba, I. Lipót állítólag őt választotta helyébe és 1667. július 3-án kalocsai érsekké nevezte ki;

396 de még ugyanazon évben meghalt, amint Pray igazolja Prasinszki Péternek a pozsonyi kamarához írt leveléből:

397 „Ebben jelenti, »hogy a zágrábi káptalan a nemrég elhunyt Petretich Péter zágrábi püspök vagyonát és javait magához vette«". Nekem nem volt módomban egyetlen oklevelet sem látni, melyben Petretich a kalocsai érseki címmel érseknek, majd 1670-ben helytartónak (utóbbit l. Királyi Könyvek 15.64). A Wesselényi-féle összeesküvés végső szakaszában, 1670 márciusában királyi biztosként volt jelen a Lipót által összehívott besztercebányai részgyűlésen. L. Pauler: Wesselényi I. 340. Magát az összeesküvést elítélte, azonban a megtorlás és az alkotmány felfüggesztése ellen tiltakozott. Úgy tűnik, hogy az udvar, miután 1673-ban felállította Pozsonyban a Guberniumot, az Ampringen vezette teljhatalmú kormányzótanácsot, Szelepcsényit meghagyta ugyan helytartói tisztében, de egy 1676-os oklevélben az érsek „in iudiciis locumtenens"-ként szerepel, azaz csak a bíráskodási jogköre maradt meg. Az oklevelet l. Katona: História eritica XXXIV. 259-261. Beválasztották viszont a tanácsba, amelynek mindvégig tagja volt. Hasonló módon részt vett, sőt egyik vezetője volt az ekkor meginduló erőszakos rekatolizációnak, valamint a protestáns lelkészek elleni hajtóvadászatnak. E tárgyú, 1676-ben kelt jelentésének részletes bemutatására l. Meszlényi: Szelepcsényi prímás 221-225.; 325-333. A protestáns lelkészeket gályára küldő pozsonyi törvényszékre, amelynek Szelepcsényi volt az elnöke, l. Hermann: Katolikus egyház 284-287. 1681-ben, amikor I. Lipót visszaállította a rendi alkotmányt és a nádori méltóságot, Szelepcsényitől is megvonta helytartói címét, így az egyházfő az ez évi dekrétum záradékában csak mint esztergomi érsek szerepel (l. CJH 1657-1740 324.). 1685-ben halt meg. Szelepcsényi György megítélése igen vegyes - az volt a kortársak szemében, és az a szakirodalomban is. Ellenfelei kárhoztatták kapzsiságát, iszákosságát és a protestánsokkal szembeni kegyetlenségét (l. Vayer: Szelepcsényi 646.), míg a katolikus szerzők magasztalják iskolaalapításaiért, műpártolásáért, adakozókedvéért. Tovább árnyalja személyének megítélését, hogy korának kiemelkedő rézmetszője volt: ő készítette például Pázmányról azt a képet, ami máig a legismertebb portré az egyházfőről. A képet l. Vayer: Szelepcsényi II. kép. Művészeti tevékenységére l. uo. 649-663.; Soltész Zoltánné: Szelepcsényi György ismeretlen rézmetszete. In: Művészettörténeti Értesítő 4 (1955) 216-219.; Arady Kálmán: Szelepcsényi egy ismeretlen munkája. In: uo. 9 (1960) 229-230. Személyére még l. Kéry: Vita; Koller VII. 24-25.; Episcopatus Nitriensis 363-368.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 245-248.; Meszlényi: Szelepcsényi prímás; Juhász: Csanádi püspökség (1608-1699) 34-41.; Vayer: Szelepcsényi. 394 Petretich Pétert 1666. augusztus 19-én nevezte ki az uralkodó kalocsai érsekké (l. Királyi Könyvek 13.231), amit a pápa 1667. augusztus 3-án erősített meg (l. Hierarchia catholica IV. 156.). Katonának, illetve forrásainak, Horváthnak és Praynak az utóbbi adatról lehetett tudomása. 395 L. CJH 1608-1657 576., ül. uo. 654. Petretich Pétert 1648. február 4-én nevezték ki zágrábi püspökké s egyben Szűz Máriáról nevezett topuszkói apáttá. L. Királyi Könyvek 10.83. 396 L. a 394. jegyzetet. 397 Pray: Hierarchia II. 361. 76