Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
adhatott volna az eljövetelre." Nyitrától Nagyszombat félnapi út és ő abban az időben nem volt több 64 évesnél. Még hét évvel később is olyan erőben volt, hogy, bár 1644ben lemondott a nyitrai püspökségről, mégis, mikor Esterházy Miklós 254 nádort 1645. december 11-én a nagyszombati jezsuita templomban eltemették, az oltárnál ő végezte az egyházi szertartást. 255 De 1646-ban már követtel képviselteti magát a pozsonyi országgyűlésen és 1647. július 17-én a kalocsai egyházmegye üresedésben volt. 256 Kazy azt írja ugyan, hogy Telegdi ez év február 13-án halt meg, 257 de IV. Ferdinánd koronázásán, június 16-án úgy említik a kalocsai érseket, mint aki életben van. Tehát később halt meg. Egyházi és világi téren derekas érdemeket szerzett s amint Péterffy állítja, 258 Nagyszombatban alapítványt létesített hat tanulóra, továbbá ottani tágas házát, hozzáépített kápolnával, ifjak taníttatására ajándékozta. Állítólag az ő érseksége alatt, 1641 körül vitetett át Kalocsáról Andocsra a kápolna, amelyet az I. rész XLIX. fejezetében említettünk. Egyesek azt mondják, hogy ez 1520-ban történt. 259 Erről semmi bizonyosat nem tudunk mondani. 260 254 Esterházy Miklós (1582-1645) báró, 1625-től Magyarország nádora. 255 Katona: História eritica ХХХП. 348. 256 Uo. 553. Katona III. Ferdinánd 1647. évi dekrétumának záradékára hivatkozik, melyben valóban ez áll. L. CJH1608-1657. 520. 257 L. Kazy: História VI. 110. 258 Péterffy II. 379. 259 A kápolnával történt csodás eseményekre l. az első kötet 49. fejezetét, ül. az ahhoz kapcsolódó 112. jegyzetet. 260 Telegdi János (1575-1647) származására nem állnak rendelkezésre pontos adatok: csak sejteni lehet, hogy Telegdi Miklós testvérének, a Nagyszombatban szabómesterkedő Telegdi Györgynek volt a fia. Tanulmányait a papneveldében kezdte, majd Bécsben folytatta. Rövidesen plébánossá nevezték ki Ersekújvárott. 1608-ban esztergomi nagyprépost lett, majd még ebben az évben boszniai püspökké tették, amit a Szentszék 1610-ben erősített meg. Ezt rövidesen a váradi püspöki szék elnyerése követte 1613-ban. Igyekezett visszaszerezni új püspöksége birtokait, de csak hat falut sikerült megkapnia. 1619 márciusában nyitrai püspök lett. Egy évvel később székhelyét Bethlen csapatai körülzárták s ő kénytelen volt megadni magát a fejedelemnek. L. Episcopatus Nitriensis 351-352. 1623-ban kalocsai érsekké is kinevezték, ám rangja miatt később Pázmánnyal sorozatos összeütközésbe került. Ahogy Katona részletesen beszámol róla, Pázmány elérte, hogy Telegdi ne viselhesse a nyitrai egyházmegyében érseki palástját, s habár később bizonyos esetekben engedélyt adott neki rá, minden bizonnyal megromlott az egymáshoz való viszonyuk az ügy miatt. Alighanem ezért akart „bosszút állni" Telegdi, amikor az 1625. évi zsinaton - elődjére, Napragira hivatkozva - megpróbálta magát és szuffraganeusait kivonni a gyűlés végzéseinek hatálya alól, ám Pázmány újra győztesen került ki a küzdelemből. Miután ellenlábasa meghalt 1637-ben, Telegdinek nem sikerült a helyére kerülnie: talán emiatti csalódását is jelentheti, hogy nem jelent meg az új érsek, Lósy Imre által 1638-ban megrendezett zsinaton. Kalocsai érsekként egyébként kísérletet tett egyházmegyéje birtokainak összeírására és visszaszerzésére, ami sok nehézségbe ütközött a hódoltságbéli viszonyok és a szintén adóztató környékbeli nemesek miatt. Nyitrai püspökségében szintén tevékenyen működött, monostort építtetett, templomokat újíttatott fel. L. Episcopatus Nitriensis 357-359. Ám valami ok folytán itt is összeütközésbe került a káptalannal: 1643. október 20-án Zongor Zsigmond olvasókanonok erről a viszálykodásról tett jelentést a prímásnak (l. Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 99. Sajnos a jelentést nem tudtuk megtalálni). Telegdi János - más egyházfőkhöz hasonlóan - világi tisztségeket, illetve megbízásokat is vállalt. Az 1618. évi 26. és 64. törvénycikkek szerint beválasztották egy 65
