Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
65. VIII. ISTVÁN 1607-től XXXIV. ^ Bocskai-lázongás zavaros időszakában a fölkelők olyan merészek lettek, hogy Szuhay Istvánt, a királyi kincstartót számkivetésre javasolták. Rudolf felelete az volt, hogy „kihallgatás és a vád bizonyítása nélkül senkit sem szabad elítélni". Ők mégis száműzetéssel sújtották őt, semmibe véve a törvényes eljárást. 174 Szuhayt Rudolf 1594ben esztergomi prépostból váci, 175 majd 1600-ban egri püspökké emelte, 176 majd pedig a nyitrai püspökségre helyezték át. 177 A király, hogy fájdalmán enyhítsen, a kalocsai Szombathelyre menekült tovább. Ezután fosztotta ki a körmendi vár német helyőrsége, amiből még meg élve megmenekült, ám Bécsben régi betegsége végzett vele. Nincs adat arra, hogy főegyházmegyéjével foglalkozott volna. Személyére még l. Hradszky: A XXIV királyi plébános testvérülete 194-195.; Pirhalla: Szepesi prépostság 303-340.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 183-184.; Bruckner: Reformáció és ellenreformáció a Szepességben 185-199.; Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 55-58.; Szarka: Váci egyházmegye 150-151. et passim; Győregyházmegyei Almanach 48.; Váci Egyházmegyei Almanach 151-152. 174 A magyar rendek Szuhay Istvánt azért Ítélték száműzetésre, mert 1596 óta a - törvénysértő intézkedései miatt rendkívül népszerűtlen - magyar kamara elnöke volt. A legnagyobb felzúdulást a hivatal által előkészített felségsértési perek, ill. az ezzel járó birtokelkobzások okozták, különösen a nagy tekintélyű Illésházy István elleni eljárás, mely a későbbi nádort fej- és jószágvesztésre ítélte. Az elzálogosítások, valamint a birtokfoglalások is a kamarákon keresztül mentek végbe (sőt leggyakrabban eszmei szerzői is ők voltak), így a gyűlölet e hivatalok és ezek vezetői, Szuhay István magyar, ill. Migazzi Miklós szepesi kamarai elnök ellen irányult. A rendek ezért a Bocskai vezette korponai országgyűlésen (1605) követelték a kamarák eltörlését és a két elnök száműzetését (l. MOE XI. 483-484.). Habár az udvar és Bocskai megbízottai között létrejött bécsi egyezségbe (ún. „első bécsi béke", 1606. február 9.) az került bele, hogy Szuhay ellen nem lehet kihallgatás és a vád bizonyítása nélkül ítéletet hozni (MOE XI. 853. V. с; Katona ebből az egyezményből idézi „Rudolf feleletének" fenti részletét, ugyanis ismerte ezt az okmányt és közli is, melyre l. História eritica XXVIII. 495-510.), a rendek a kassai gyűlésen a bécsi egyezségre való válaszfeliratukban ragaszkodtak korábbi döntésükhöz (l. МОЕ XI. 766.). A kérdés a („második") bécsi békét megelőző tárgyalásokon oly módon rendeződött, hogy a két püspöknek az országon kívül kell maradnia addig, míg a magyar rendek ki nem békülnek velük (МОЕ XII. 476.), majd a béke okmányban úgy írták körül száműzetésüket (ez a szó ugyanis az udvar kérésére nem szerepelt a békeszerződésben), hogy egészen addig nem térhetnek vissza, amíg peres ügyükben valamilyen döntés nem született (1606.V. te. I. CJH 1526-1608 962.). Szuhay és Migazzi elítélésére és a kérdés hátterére még l. МОЕ XI. 273-297., 646-659.; XII. 184-188. Migazzi Miklósra l. Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 92-94. 175 Rudolf 1593. május 24-én adományozta Szuhay Istvánnak a váci püspöki címet (l. Királyi Könyvek 5.29.), amit a pápa 1594-ben erősített meg (Hierarchia catholica IV. 356.). Katona ez utóbbi adatot ismerhette. 176 Rudolf a források szerint már 1598. április 16-án egri püspökké emelte Szuhayt. L. Szarka: Váci egyházmegye 56., 154-156. A pápa még ebben az évben az egri egyházmegye adminisztrátorává nevezte ki őt, majd két esztendő múlva nyerte el VIII. Kelementől a megerősítést tisztségében (1600. október 23.). L. Hierarchia catholica IV. 73.; Sugár: Egri püspökök 289. 177 Sugár szerint 1607. július 7-én nevezték ki a nyitrai egyházmegye adminisztrátorává. L. Sugár: Egri püspökök 291. 51
