Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

ugyanazon Pethe Mártont távollétünkben helytartónkká tettük és állítottuk magyar királyságunkban és a hozzátartozó részekben, tetszésünkig, az alábbi föltételekkel: elsősorban is, hogy mindazon tekintéllyel és felhatalmazással működjék, mellyel más elődeink, valamint igen kedves atyánk idejében az időlegesen kinevezett többi helytartók éltek, tudniillik, hogy »legyen felhatalmazása törvényes utasítást adni hűséges alattvalóinknak országunk minden igazgatási és védelmi ügyében; a mi és országunk javára részleges gyűlést hirdethessen alattvalóinknak, ha a szükség úgy kívánja, de előzetes tudtunkkal; vagy ha igen súlyos dolgok sürgetik, mi pedig országunktól távolabb tartózkodunk, olyan ügyekben, melyek halasztást nem tűrnek, hűséges tanácsosainkkal, tudniillik azok testületével együtt viselje és igazgassa magyar királyságunk és a neki alávetett részek ügyeit, az idő és a mi helyzetünk kívánalma szerint, ha a mi nevünkben hívatva és felszólítva őt fölkeresik. Továbbá, hogy tartozzék és köteles legyen távollétünkben az Úr egyházai után a főpapok és más egyházi személyek jogait és szabadságait kézben tartani és mindenki ellen megvédeni; hasonlóképpen a bárókat, főembereket, nemeseket, városokat, az összes karokat és rendeket jogaikban és szabadságaikban, felségünk után, amennyire ez tőle elvárható, őrizze meg; hogy, mialatt mi a fentebbmondott királyságunktól, Magyarországtól esetleg távolabb tartózkodunk, legyen joga érdemes személyeknek jószágokat és birtokjogokat juttatni, de ezek a birtokok legfeljebb 32 telkes jobbágyig terjedhetnek ki, ennél többre nem, csak ugyanennyire vagy ennél kevesebbre, s akár fiú utód hiányában, akár hűtlenségi büntetés miatt, vagy bármely más jogon és címen törvényesen a magyar szent koronát és királyi adományjogunkat illetik; amikor pedig nevezett országunktól nem messzebb, hanem csak a szomszédban vagy Bécs városunkban leszünk, tájékoztasson minket a birtokok minőségéről és mennyiségéről, valamint a kérelmező személyek érdemeiről és helyzetéről; és előbb ne ruházza át, míg tőlünk e tekintetben feleletet és megbízást nem kapott. De szorgosan figyeljen arra, hogy ezen birtokok közül senkinek ne adjon olyat, amelyek természetüknél fogva a kezünkön levő várakhoz tartoznak, vagy valamiképpen azokhoz vannak csatolva. Ezenkívül, ha megtudta, hogy olyan birtok fölött kaptuk meg adományozási jogunkat, mely végvárainkkal szomszédos és azok könnyebb fönntartása végett megfelelő módon hozzájuk csatolható, az ilyenek juttatásától szintén tartózkodjék, de minket azokról értesítsen; hogy legyen joga adományozni, de szintén előzetes tudtunkkal, egyházi javadalmakat, katolikus, alkalmas és jól kiérdemelt áldozópapoknak a mi kezünkön levő összes egyházban, és azokban is, melyekben a főpap uraknak nincs tőlünk kegyúri joga; kivételt képeznek azonban a nagyobb és püspöki infulával járó apátságok és prépostságok; hogy joghatósága legyen minden szegényebb nemesnek 32 jobbágyon túl nem terjedően, akik károsítást, tolvajlást, nem szándékos emberölést vagy hasonlókat követtek el és ezek törvényesen beigazolódtak, királyi fölhatalmazásunkkal kegyelmet adni; kivéve azokat, akik a mi személyünk és tekintélyünk ellen tennének valamit vagy valami rendkívüli gaztettet követnének el; ezeknél köteles előbb minket megkérdezni és tanácsunkat bevárni«... Sőt kineveztük és kijelöltük [t. i. helytartóvá] ezen iratunk erejével és bizonyságával..." XXX. Márton ekkora hatalommal fölruházva sem tudta megakadályozni, hogy a kalocsai egyház, melynek címét viselte, 1602-ben roppant kárt ne szenvedjen. Mikor 46