Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
kancellárjának nevezi ki. A császár szerette volna, a zágrábi egyház pedig egyenesen könyörgött neki, hogy az adminisztrátori címet 114 tartsa meg. Ámde a vallásos püspök nem vállalt el több javadalmat." Hogy a kancellári tisztet ellátta, arra bizonyíték a Fayth Gáspárnak adott oklevél befejező része: 115 „Kelt kedvelt hívünk, tisztelendő Draskovich György, választott kalocsai érsek, győri püspök és ottani örökös főispán, tanácsosunk és legfőbb udvari kancellárunk kezével, prágai királyi várunkban, az Úr 1579. esztendejében, június 24-én." Ebben az évben, mint már jeleztük, Szombathelyen egyházmegyei zsinatot tartott és oda - Socherus szerint 116 - meghívott néhány rendtagot a Jézus-társaságából, „hogy a szenvedő lakosoknak segítséget vigyenek és a katolikus vallást előmozdítsák. Marcus Pitaőicot jelölték ki erre... Ez pedig kísérőtársára, aki nem volt pap, a gyerekek oktatását bízta, maga pedig lankadatlan buzgalommal minden követ megmozgatott az ügy sikere érdekében és fáradozását már akkor bőséges siker koronázta. Azután a zsinatra vették igénybe... amikor György főpásztor kívánságára az egybegyűltek előtt kellett beszédet tartania, kifejtette a papi hivatás fenségét, majd a papi nőtlenséget, megint csak a kívánt eredménnyel; az eretnekek közül sokan visszatértek az egyházba, de azok sem tudtak semmit felhozni az igazság ellen, akik megmaradtak tévelygésükben." 117 Mivel Draskovich érdemei így növekedtek, a pápa és a császár minden nehézség nélkül egyetértésre jutott abban, hogy kitüntetéseinek is gyarapodnia kell. Miután XIII. Gergely 1585. április 10-én meghalt, 24-én V. Sixtust választották pápává. „Ő - mondja Istvánffy 118 - a császár ismételt ajánlására bevette a bíborosi testületbe Draskovich György győri püspököt és magyar kancellárt, akinek műveltsége, továbbá életének szentsége és erkölcseinek tisztasága, valamint vallásos buzgósága messze ismert volt. A bíborosi kalapot Gáspárral, a bolognai Arma családból való patríciussal küldte meg neki Bécsbe. Miután ezt a pápa nevében Gáspár bécsi püspök kezéből a Szent Ágoston templomban átvette, utána Ernő, Mátyás és Miksa ausztriai főhercegeket, a császár testvéreit, akik páratlan udvariasságuktól, valamint az iránta érzett jóindulatuktól vezérelve meghívás nélkül részt vettek a szertartáson, lakomán látta vendégül." 119 XXV. Jóllehet már 1585 végén, vagyis december 18-án eldőlt Draskovich bíborossága, a kalapot csak 1586. február 13-án tették fejére. Úgy érezte, ez a szín Győregyházmegyei Almanach 45. 114 Azaz arra kérték, hogy továbbra is igazgassa a zágrábi egyházmegyét adminisztrátorként. 115 Katona: História eritica XXVI. 69. 116 Uo. 81. 117 Draskovich György Laurentius Maggiót, a jezsuiták bécsi kollégiumának rektorát kérte, hogy legyen segítségére a győregyházmegyei katolikusok gondozásában. Maggio két horvát származású jezsuitát, Marcus Pitaőicot és Antonius Stefancicot küldte Szombathelyre, az akkori püspöki székhelyre, ahol átvették a püspöki iskola vezetését, ill. megbízásuk szerint mint hitszónokok működtek. Pitacic többször tartott szónoklatot a zsinaton is, ahol többek között ő is magyarázta a zsinati rendelkezéseket. Pitacic és Stefancic működésére és a gyűlésen való részvételükre l. Koltai: Szombathelyi zsinat 48-53. 118 Istvánffy XXVI. könyv eleje. L. Istvánffy XXVI. 363. 119 Draskovich bíborossá választásának körülményeire l. Fraknói: Szentszék III. 205-206. 39
