Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
61. V. PÁL 1565-től XV. Ж iután Szapolyai halálával Ferdinánd egyeduralomra tett szert Magyarországon, a források tanúsága szerint Frangepán Ferenc halála után még a kalocsai érseki címet sem adományozta oda senkinek. Egy oklevélben viszont azt olvashatjuk, hogy 1559-ben a kalocsai érsekség és káptalan néhány birtokát, úgymint „Foktőt, Uszódot, Karát, Zasztót, Nánát, Szentbenedeket, Bogyiszlót, Varajtot, Drágszélt, Soltot, Miskét, Szentistvánt 58 és 57 Frangepán Ferenc (7-1543) mozgalmas és fordulatos életében a kalocsai érseki cím csupán egy kisebb állomásnak tekinthető, sokkal nagyobb jelentőséggel bír diplomáciai tevékenysége, vagy éppen egri püspöki rangja. Születési ideje bizonytalan, körülbelül 1482-1483-ra tehető. Az előkelő nemzetségből származó ifjú neveltetéséről nagybátyja, Gergely kalocsai érsek (l. I. köt. 1129. jegyzet) gondoskodott; tanulmányai befejeztével II. Ulászló kamarásaként tevékenykedett. 1514-1515 körül fordít először az életén, ugyanis titkon Rómába megy és ott - nagybátyja nemtetszése ellenére ferences szerzetes lesz, később pedig a római minorita rendtartomány vezetését is elnyeri. Szerzetesi életét, amire később mindig vágyakozva tekint vissza, a mohácsi vereség híre zavarja meg: ekkor hazaindul, hogy családtagjait felkeresse és gondoskodjon róluk. Egyben VII. Kelemen pápa (15231534) Szapolyainak szóló titkos üzenetét is magával viszi, melyben a cognaci ligához csatlakozó egyházfő támogatásáról biztosítja az új magyar királyt. Ezzel kezdődik életének újabb szakasza: az uralkodó felismerhette Frangepán Ferenc tehetségét és műveltségét, mert kérte a pápától, hogy a követ mellette maradhasson, s ezzel a még mindig minorita szerzetes a király egyik legfontosabb diplomatája lesz- Elete további része szakadatlan követjárásokban telik el: jelen van szinte minden tárgyaláson a két egymással vetélkedő király között, és Szapolyai egyéb diplomáciai megbízatásaiból (lengyel, pápai, francia, császári követségek) is kiveszi a részét. 1529-ben királyával együtt ő is hódolt a mohácsi csatamezőn a szultánnak, sőt kezet is csókolt neki: később ezt sokszor a szemére vetették. L. Frangepán 1532. augusztus 17-i levele, ETE 181. lev. 206-207. Viszonya Szapolyaival nem volt felhőtlen: Johann Wese Ferdinándhoz írott két levele (1536. augusztus és 1537. július) tanúskodik arról, hogy Frangepán és Brodarics belefáradtak uruk tétovázó politikájába, valamint követjárásaik sikertelenségébe és a lundi érseken keresztül többször is felajánlották az ellenkirálynak szolgálataikat. A leveleket l. Károlyi: Okiratok 751-752. Am végül megmaradtak János hűségén, nyilván azért, mert ajánlatukra Ferdinánd nem adott érdemleges választ. Frangepán a Szapolyai szolgálatában töltött évek során kapta meg - a már említett okokból - 1527-ben a kalocsai érseki címet (l. a 8. jegyzetet), majd valószínűleg 1534-ben az egri püspökséget. A váradi béke megkötésében (1538) komoly szerepe volt, majd az ezt követő tárgyalásokban is. 1540-ben, Szapolyai halála után átállt Ferdinándhoz, aki megbecsülte egykori ellenfele követét, segített neki püspöki bullája elnyerésében és bíborosi rangra is felterjesztette Rómában. 1541-ben Ferdinánd követe Regensburgban, egy 1542-es okmányban pedig már mint belső királyi tanácsos szerepel (l. ETE IV. 110. lev. 125-126.). 1543-ban halt meg Pozsonyban. Ami a kalocsai érseki címét illeti, ennek ő sem tulajdonított nagyobb jelentőséget. 1532. augusztus 17-én kelt levelében írja, hogy az érsekség a török csapás miatt igencsak megfogyatkozott, de ő nem kívánt ebből hasznot húzni, csupán a címet fogadta el. Később kérte a pápától, hogy nevezze ki kalocsai érsekké, ezt azonban III. Pál nem teljesítette. Az érsekség jövedelmeit egyébként nehezen tudta volna behajtani, mert azok ekkorra már részben a törökök, részben világi urak kezén voltak. Eletére még l. Sörös: Frangepán Ferenc 429-472, 545-576.; Sugár: Egri püspökök 232-240. 58 Kalocsa környéki falvak, melyek a kalocsai érsek birtokában voltak. 26
