Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

örömünnep tapsaival akarja megtisztelni." A negyedik beszédet a négy főherceghez: Ferdinándhoz, Károlyhoz, Lipóthoz és Józsefhez intézte; az ötödiket a három főhercegnőhöz: Annához, Klementinához és Amáliához.

1055 Augusztus 20-án Kollonich érsek Bécsből visszatért Budára és augusztus 26-án az országgyűlésnek magyar nyelven beszámolt a követség munkájáról. CCXXIII. Az országgyűlést Budáról áthelyezték Pozsonyba, mivel Lipót a frankfurti koronázásról visszatérőben Schlosshofban állapodott meg. Üdvözlésére és meghívására újabb követséget küldtek ki, megint Kollonich László kalocsai érsek vezetésével, aki a következő beszédben fejtette ki a rendek kívánságait:

1056 „Felséges császár és apostoli király! Számos oka van most Magyarország hűséges karai és rendjei örömének és örvendezésének. A magyar nemzet ugyanis nemcsak mindenkor a legnagyobb tisztelettel van vezetői iránt, de olyan szívélyességgel és szeretettel is veszi őket körül, hogy minden szerencsés és kedvező eseményt, mely királyait és azok felséges családját érinti, a saját magáénak tart és érez. Ezért a legnagyobb ujjongással értesültek felségednek a császárok magas méltóságára történt szerencsés megválasztásáról. Nagy volt az öröm a királyi hercegek házasságakor is, melyekkel azok megújították és megerősítették az előbbi szerződéseket... Ezek tehát a mi örömünk igen komoly bizonyítékai és okai. De örömünket mégis felségednek országunk határaihoz történt háromszor is boldog, szerencsés és kedvező megérkezése növeli a leginkább. Ujjongva látják a karok és rendek, hogy itt van a várva várt nap, melyen királyukat és atyjukat nemsokára megkoronázva magában az országban szemtől szembe tisztelhetik. Felségednek ez az üdvös megérkezése az osztrák házhoz kétszázhatvannégy éve egyfolytában ragaszkodó karokat és rendeket annál nagyobb örömmel tölti el, mert elég hosszú idő óta nem jutott nekik osztályrészül az a boldogság, hogy saját apostoli királyukat a szokásos szertartással megkoronázhassák. Már ötven éve, hogy a legkegyesebb királynő, Mária Terézia, akit felséged a vérségi kötelék, mi pedig nemzetünk iránti szeretete és gondoskodása alapján nevezhetünk anyánknak, szent fejére országunk szent koronáját ráhelyeztük. Mindemellett nagyon óhajtják a karok és rendek, hogy ötven vagy még több évig ilyen ünnepségre ne legyen szükség. Leghőbb kívánságuk ugyanis, hogy a sokszorosan jóságos Isten felségedet, akinek erényeitől visszhangzik egész Európa, országunk boldogságára a lehető legtovább őrizze meg. A német birodalom fejedelmei fölismerték ezeket a kimagasló erényeket, ezért közakarattal, önként adták felségednek Európa első koronáját... Mivel mi különb és elsődleges jogon tartozunk felségedhez és felséged mihozzánk, semmit sem szerettek volna jobban a karok és rendek, mint azt, hogyha ők tehették volna elsőbb felséged megszentelt fejére az ország szent koronáját; de a szerencsétlen idők és körülmények ezt 1055 L. uo. 102-103. 1056 Diarium Comitiorum 174. Az idézett országgyűlési napló, csakúgy, mint az „Acta Comitiorum", eredetileg magyar nyelven készült el (Naponként való jegyzései... Buda 1791.), de az országgyűlés elrendelte egy latin változat elkészítését is, hogy a horvát és szlavón rendek, továbbá más, magyarul nem tudó országlakók is értesülhessenek a diétán zajló eseményekről. L. Diarium Comitiorum 29. Katona e latin változatot használta. 248