Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

többi birtokosát azon kötelezettség alapján, hogy a nevezett püspökségnek a háztartáson fölüli jövedelme a vallás javára és az igaz katolikus hit előmozdítására fordíttassék, minden erődítésre szánt és a magyar udvari kamarához vagy más plébániai pénztárhoz fizetendő százalékos hányad letétele alól kegyelmesen fölmentjük; egyébként fönntartjuk magunknak és magyar királyi utódainknak a jogot, hogy a káptalanban minden egyházi és kanonoki javadalmat betölthessünk; csak annyit engedünk meg a nevezett püspöknek, hogy az egyes üresedések esetén ezek pótlására két alkalmas személyt kiválasztva nekünk alázatosan fölterjesszen, anélkül azonban, hogy ez a felterjesztés minket és utódainkat bármire is kötelezne... Kelt az ausztriai Bécsben, június 23-án, az Úr 1780. évében." CCXXI. Miután három birtokot elszakítottak és csak egyet hagytak meg, tetemesen megcsappant a váradi püspökség jövedelme. Kollonich László azonban így is megmaradt a szegények atyjának; sok rejtőzködő szegénynek a meghatározott segélyt úgy állapította meg, hogy még Kalocsára való áthelyezése után is fizette. Ez az újabb áthelyezés a váradi után hét évre következett be, amint a királyi okmányból kitűnik:

1051 „Mi II. József... emlékezetül adjuk... hogy azon gondoskodásunknak megfelelően, mellyel Isten egyházaiba törvényes pásztorokat állítani tartozunk, másrészt tekintettel és figyelemmel azon páratlan erényekre, kimagasló jámborságra, nagyszerű tudásra és műveltségre, valamint példamutató, mindenki előtt kedves és elfogadott életmódra és a többi kiváló szellemi adottságra és tulajdonságra, melyekkel a magasságbeli Isten őszintén kedvelt hívünket, tisztelendő, tekintetes és nagyságos zay-ugróci és kollegrádi gróf Kollonich Lászlót, nagyváradi püspököt, valóságos belső államtanácsosunkat fölékesítette... ezenfelül jóságosabban és alaposan mérlegelve nemcsak a nevezett gróf régi és híres nemzetségét, őseinek polgári és katonai téren dicsőséges elődeink, császári házunk, Magyarországunk szent koronájának és már felségünknek is mindig törhetetlen becsülettel végzett hűséges és hasznos szolgálatait, hanem magának kollegrádi gróf Kollonich Lászlónak bármely körülmények közt, de különösen károlyfehérvári és nagyváradi püspöksége alatt felségünk, a közjó és vallásügy érdekében kifejtett hasznos és megkülönböztetett szolgálatait - aki egyáltalán nem fajzott el őseinek jellemétől, sőt inkább serényen követte azok dicsőséges nyomdokait -, nevezett kollegrádi gróf Kollonich Lászlót, mint megfelelő személyt, aki Isten egyházának, császári házunknak és felségünknek jó szolgálatokat tett és ezért előttünk kedves és elfogadott, a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült érsekség élére, mely Krisztusban tisztelendő atya, nagyságos zajezdai báró Patachich Ádám, a kalocsai és bácsi érsekség utolsó, valódi és törvényes pásztorának és birtokosának halálával jogilag és ténylegesen üresedésben van, királyi kegyúri hatalmunknál fogva előléptettük, kineveztük és áthelyeztük... de azzal a kifejezett nyilatkozattal, hogy az általunk újonnan kinevezett érsek az érsekség részéről eddig akár a plébánosok, akár az erődítések pénztárába fizetett összegek címén, több, eddig kibocsátott szabályozó döntésünknek megfelelően az érsekség javaiból és bevételeiből a plébánosok általános pénztárába, vagy, ami ugyanaz: a vallásalapba 10 1051 Kézirat. Az itt olvasható, 1787. augusztus 21-én kelt királyi kinevezést 1788. március 10-én követte a pápai megerősítés. L. Hierarchia catholica VI. 173. 246