Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

illetve keresztet a fent leírt képekkel apostoli királyi kegyelmünkből és jóindulatunkból hordhatják a kalocsai érseki egyház kanonokjai a jövőben bármely időben, égszínkék, ezüst szegélyű szalagon, amely bele van fűzve a mi magyar királyságunk koronájába; így a szalag fogja tartani a koronát és az ezen függő aranyozott horgonyt - utalásul a jelenlegi kalocsai érsek, zajezdai báró Patachich Ádám címerére -, végül magát a fent leírt keresztet, azaz jelvényt, amiként mindez jelen levelünk elején, azaz felzetén a festő avatott kezével saját és eredeti színeiben lefestve világosan látható. Ebben részesítettük a kalocsai főkáptalant s helybenhagyjuk, biztos tudásunkból és megfontolt lélekkel megengedjük, hogy a kalocsai fökáptalan tényleges kanonokai mostantól a jövőben ezt a jelvényt nyakban hordva jóságos engedélyünkkel és különleges kegyünkből mindig használhassák... Kelt... november 19-én, az Úr 1779. évében."

1027 - Ugyancsak ebben az évben Patachich a foktői kert helyett a kalocsai Glaser-kertet engedte át a papnövendékeknek. CCIX. Már a harmadik éve volt, hogy Mária Terézia az egyetemet Budára helyezte át, mikor az ünnepélyes fölavatás megtörtént. Patachich érsek, az egyetemi szenátus elnöke, 1780. május 30-án a főpapokat, főurakat, a vármegyéket és a szabad királyi városokat nyomtatott meghívóval hívta meg a fölavatásra. Az udvar Pálffy Károly

1028 magyar udvari alkancellárt küldte ki a császárnő képviseletében. Június 24-én Patachich számos kiválóság élén elébe utazott, méltóságának megfelelően üdvözölte, majd egy díszhintóban együttesen Budára hajtattak ágyúdörgés és trombitaharsogás közt. Másnap az érsek átadta az egyetemnek a királyi diplomákat, majd igen komoly beszédben köszönetet mondott Mária Teréziának nagy jótéteményéért először az egész ország, azután a királyi egyetem, végül a nemesi akadémia nevében. A beszédnek, mely nyomtatásban is megjelent, ezt a címet adta: „Hálaadás a nagy Mária Teréziának, a felséges özvegy római császárnénak, Magyarország apostoli királynőjének, mikor uralkodása negyvenedik évében a magyar tanügyet, a budai egyetemet, a Teréziánum nevű királyi nemesi akadémiát július kalendae-jának 7. napján

1029 megalapította és oklevelekkel megerősítette. Elmondta zajezdai báró Patachich Ádám, a kalocsai és bácsi egyházak érseke, a Szent István apostoli királyi rend nagykeresztes lovagja, császári és királyi valóságos belső tanácsos, a hétszemélyes tábla társbírája, a budai királyi egyetem elnöke, a szabad művészetek és a filozófia, valamint a hittudományok doktora."

1030 Ez a beszéd a szónoklat minden szabályának megfelelt, olyannyira, hogy néhányan kételkedtek, hogy ez az előrehaladott korú férfi maga készítette ezt a remek művet. Én biztosítottam őket, hogy ez az egész hálaadó beszéd egy és ugyanazon ember műve. О ugyanis szokásos szerénységével közölte 1027 A „Crux Tolosana"-ra még l. Lakatos: F őszékeskáptalan 23. A jelvény festett képét l. uo. hátlap. 1028 Pálffy Károly (1735-1816), gr., 1807-ben birodalmi hg., a császári kamara, majd a magyar udvari kancellária tanácsosa, alkancellár, 1783-ban főudvarmester. 1029 Június 25-én. 1030 A mű eredeti címe: Eucharisticon magnae Mariae Theresiae augustae Romanorum imperatrici viduae apostolicae Hungáriáé regináé, dum secundis regni vicennalibus rem Hungáriáé literariam, universitatem Budensem, regiam nobilium Academiam Theresianam VII. Kai. lui. constabiliret, diplomatisque firmaret, dictum ab Adamo e L. B. Patachich de Zajezda, Metropolitarum Colocensis et Baciensis Ecclesiarum Archiepiscopo... Buda 1780. 236