Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

tőle a vőlegényt. De alázatosan imádom Isten döntéseit, melyek számosak, mint egy mélység. A felséges uralkodó parancsainak, aki az isteni akarat tolmácsolója a földön, készségesen engedelmeskedem, mert tudom, nem Dávid, hanem Salamon volt a választott, aki templomot és oltárt épített az Úrnak. Bízva Isten segítségében, akitől minden jó származik, annyival is serényebben veszem át új jegyesemet, a kalocsai egyházmegyét, mert nagybátyám óhaját, melyet a jelenlegi főmagasságú prímás is tizenöt éven át hasztalanul forgatott elméjében, mindjárt érsekségem kezdetén, mint méltatlan unokaöcs, teljesítve látom. Hogy pedig nagyobb legyen az örömem és teljesebb a megvigasztalódásom, alázatosan kérem őfelsége kegyes engedélyét, hogy a tizedik kanonok részére, akit szerintem az egyházmegye ékessége, a kórusi zsoltárok, a nyilvános körmenetek fénye is megkövetel, még 1000 forintot hozzátehessek; úgyhogy nem 19300, hanem 20300 Ft megterhelés nehezedjen az érseki háztartásra a jövőben mindig. Nem szabad, hogy őfelségének ez a kegyes és igen üdvös szándéka, mely a lelkipásztori tisztbe bele van vésve és saját jogában gyökerezik, alkalmat adhasson valakinek a jövőben bármiféle szerződésre vagy ajánlatra, ami szimónia lenne, hanem igazán az érseki háztartásból kihasított alapítvány legyen s örök érvénnyel kell bírnia ­mint ahogy jámbor emlékű nagybátyám alatt történt - végül mindkét legfelsőbb földi hatóságnak meg kell erősítenie. A kanonoki alapításból fönnmaradó és a szemináriumra szánt 4000 forintnak épségben kell maradnia. Egyébként, ha a munkák megnövekedése, az életkörülmények megváltozása miatt méltányos és szükséges a káptalan és szeminárium jobb javadalmazása, éppen ugyanazon okokból vigyázni kell, nehogy a tagok gazdagítása és ellátása után maga a fej a rangját megillető szint alá szoruljon. Nem keresem a fényűzést és a gazdagságot... de nagyon fájna, ha utódaim joggal fölpanaszolhatnák, hogy én fosztottam meg őket a rangjuknak megfelelő vagyontól. Természetesen tudom, hogy nagybátyám idejében az érsekség jövedelme jóval alább volt hatvanezer forintnál. Hogy egy ügyesebben gazdálkodó jött-e utána, azon nem vitatkozom. Mindenesetre nehezen tudnám magammal elhitetni, hogy most állandó hatvanezret tesz ki, ha nagyméltóságod kézzelfogható állítása már nem győzött volna meg erről. Addig is őfelségétől többek közt alázatosan azt a kegyet kérem, hogy, ha majd megérkeztem oda és a bevételek szorgos megvizsgálása után esetleg eltúlzottaknak találom azokat, 1002 további támogatás végett bizalommal fordulhassak az ő anyai szívéhez. Főleg azért, mert nincs székház, melynek építése - úgy tudom ­megkezdődött: így tüstént annak folytatására kell fordítanom minden erőmet. Nem látom azonban eléggé az alapot, amiből ezt végbevihetem. Továbbá, hogy elkerüljem a kamarával a félévi jövedelemről szóló mindenféle számadásokat, magamra vállalom 8000 forint kifizetését a kanonoki házak fölépítésére, ha őfelsége jónak látja, hogy az érsekség jövedelmét január 1-től én vegyem föl. Bács megye örökös főispáni tisztségének a kalocsai érsekségtől való elszakítása, melynek kiváló ékessége volt, annyival kevésbé bánt engem, mivel világi dolog, az én lelkiismeretemet nem sérti és csak az uralkodói kegytől függ, akinek ezer módja van, hogy ezt a kiváló megtiszteltetést kárpótolja és más valami módon helyrehozza. Nincs tehát más hátra, mint hogy őfelsége szent lábai elé boruljak és örök hálát adjak, nemcsak azért, hogy 1002 Nem a bevételeket, hanem a 60 ezer forintos becslést. 227

Next

/
Thumbnails
Contents