Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

plébánián, mint zágrábi kanonokként és három igen nagy munkával járó főesperesség sikeres igazgatása alatt; de ezen idő alatt sem szűnt meg magas személyünk iránti szolgálatot jelesül előmozdítani és ekképpen felségünk és felséges házunk előtt fáradhatatlan buzgalommal érdemeket szerezni igyekezett, akár Horvátországunk országgyűlésein, akár a magyar országgyűléshez és felséges udvarunkhoz küldött követségekben, királyi megbízatásokban, különösen pedig az előző háborúkban, először az olasz, majd a bajor hadjárat alkalmával, a személye és birtokai után kivetett katonák és a mostani porosz háborúban a bánáti határőrvidéki katonaság irányításában serényen és fáradhatatlanul munkálkodva, végül pedig magyar udvari kancelláriánkban, ahol mint udvari tanácsos már kilencedik éve teljesít szolgálatot; de még számos, a körülmények szerint változó, nehéz és súlyosabb természetű ügyben is, melyeket teljes és jóleső megelégedésünkre, kiváló elismerést szerezve intézett el: ezért a nevezett báró Patachich Ádámot a váradi püspökségre, amely őszintén kedvelt hívünk, az időközben már elhunyt tisztelendő, tekintetes és nagyságos ghimesi gróf Forgách Pál, valóságos belső tanácsosunknak a váci püspökségre való áthelyezésével törvényesen megüresedett... kiválasztjuk, kinevezzük és a váradi püspökséget... kegyelmesen neki adjuk és juttatjuk, de azzal a kifejezett kikötéssel és feltétellel, hogy a nevezett püspök a váradi püspökség egész birtokállományát hűségesen és szorgalmasan kezelje, s az időről időre befolyó jövedelemből 17 ezer forintot visszatarthat püspöki háztartására, de a birtokok és világi jogok összes többi jövedelmét, mely a püspöki háztartásra kihasított 17 ezer forinton felül van, az 1744. évi január 13-i és azóta kelt döntéseink értelmében köteles lelkiismeretesen a váradi egyházmegye szükségleteire fordítani és az ilyenfajta kiadások felhasználásáról, valamint az igaz vallás és az egyesítés előmozdítására fordított kiadásokról félévenként hivatalos iratokkal és jegyzékekkel ellátott jelentést tartozik és köteles küldeni érsekének és a magyar királyi kancelláriának, hogy ez felségünknek bemutassa, továbbá az egyesült görög szertartású püspöki helynököt, tekintettel az egyesülésre és a görög szertartás gyakorlására, teljes hajlandóságával támogassa, s így ő maga is szorgosan ügyeljen az egyesülés előmozdítására... Az ausztriai Bécsben, augusztus 29-én, az úr 1759. évében." Ugyanaznap kapta meg egy másik rendelet útján a bihari főispánságot is.

987 December 23-án pedig I. Ferenc császár és Mária Terézia királynő belső tanácsossá nevezte ki. CXCIII. Miután január 28-án XIII. Kelemen pápai bullával megerősítette Patachichot, elfoglalta hivatalát és tizenhét éven át a legnagyobb bölcsességgel, közmegelégedésre kormányozta a váradi egyházmegyét és Bihar megyét. Tervbe vette egy tágasabb épület emelését a maga és utódai számára. A szükséges dolgok beszerzése után 1762. május 23-án tette le az alapkövet. Felirata: „A jóságos, hatalmas és magasságos Istennek. A Szűzanyának, a magyarok Nagyasszonyának és Szent Lászlónak, a váradi egyház alapítójának gyámsága alatt, XIII. Kelemen pápa, Lotharingiai I. Ferenc császár, ausztriai Mária Terézia, magyar királynő uralkodása idején, amikor Szalbek Mátyás prépost, Alapy János olvasókanonok, Szentiványi János 987 Az bihari főispánná kinevező okiratot l. Királyi Könyvek 45.93. 222