Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

fájlaljuk elvesztését, mert szinte halála előtt egy igen nyájas és szeretetteljes levélben jelezte nekünk jövetelét. Nagyon hálás köszönetet mondunk (és még hálásabbak vagyunk), Főtisztelendő Urak, udvariasságotokért és a kegyeletért, hogy értesítettetek bennünket és bebizonyítottátok, hogy a szeretet és tisztelet legszorosabb köteléke fűz benneteket hozzánk. Kérjük tőletek, hogy szüntelenül ajánljátok föl kedves imátokat Istennek, erőtöktől telhető jámborsággal, hittel és minden képességetekkel, hogy a Szentlélek megvilágosításával eltelve azt válasszuk meg az Egyház pásztorává, akit a mostani idők és magának az egyháznak szükségletei kívánnak. Mert az biztos, hogy a vallás soha ilyen nagy veszélybe még nem sodródott és az istenfélelem sem ingott még meg annyira, mint most. Közben kérjük a felséges és jóságos Istent, hozzon rátok boldog és tiszta jövendőt; legyetek meggyőződve irántatok való figyelmünkről és el nem múló szeretetünkről. Kelt Velencében, a Szent György vértanú monostor konklávéjából, az elsők rendjéből való három [bíboros] pecsétje alatt, 1799. december 11-én, amikor az apostoli szék üresedésben van. Consalvi Hercules, a szent pápai bíróság bírája, a szent kollégium altitkára s.k."

968 968 Batthyány József Bécsben született 1727. január 30-án; apja Batthyány Lajos, 1732-től magyar udvari kancellár, 1751-től Magyarország nádora, anyja Kinsky Terézia. Az udvarban nagy befolyással rendelkező és III. Károly, majd Mária Terézia elkötelezett hívének számító apjának köszönhetően az ifjú pap gyorsan haladt pályáján előre: alig egy évvel első miséje után, 1752-ben tagja lett az esztergomi főszékeskáptalannak, majd a vasvári és pozsonyi prépostsági javadalmak elnyerése után 1759-ben erdélyi püspökké nevezték ki. Mária Terézia azonban már a következő évben neki juttatta a Klobusiczky Ferenc halálával megüresedett kalocsai érseki széket. Új egyházmegyéjében első intézkedései a hitélet és a lelkipásztorkodás javításához kapcsolódtak. Nem sokkal megérkezése után, 1761 tavaszán elrendelte az érsekség plébániáinak összeírását (melynek a plébániák híveinek vallására és nemzetiségére vonatkozó adatait még értékesebbé teszik Katona saját kora állapotát tükröző kiegészítései, l. 168. fej.), s ezzel csaknem egy időben magyar, német és illír nyelvű missziókat szervezett. 1763-ban részleges egyházlátogatást tartott, melynek végeztével az év végén összehívott egyházmegyei zsinaton átszervezte az esperességeket. Ennek alapján a korábbi, a Duna mellett Bajáig terjedő sávból álló kerületet megnövelte és felosztotta „kalocsai felső" és „kalocsai alsó" kerületre, a másik nagyobb kerületből létrehozta a déli-délnyugati részeken a „bácsi alsó" és „bácsi felső" kerületeket, míg a ritkábban lakott középső, illetve tiszamelléki vidékeken az ekkor még csak 7 plébániából álló „tiszai" kerületet (l. a 176. fejezetet). Ekkor hajtotta végre a plébániák újbóli rendezését is. Működése alatt 23 plébánia létesült: 1766-ban és 1767-ben egyházlátogatásokat végeztetett espereseivel és kanonokaival, hogy megvizsgálja az új egyházközségek működését és az általa eszközölt - egyházkormányzati és hitéleti - reformokat. L. Gyetvai: Egyházi szervezés 350-352., 358-359.; Dóka: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 15. Káptalanára is gondot viselt: kieszközölte nekik a viola színű föveg viselését, valamint a pénzromlás miatt egyre rosszabb anyagi helyzetükön is igyekezett ideiglenes juttatásokkal segíteni - a megoldást erre azonban csak a Patachich Ádám-féle rendezés hozta el. L. Lakatos: F őszékeskáptalan 13. Ide tartozik még, hogy elérte a királynőnél, hogy a bácsi kispréposti címet egyik kanonokjának adományozhassa. Jelentős eredmény volt részéről, hogy miután a papi szemináriumnak új épületet emelt, a növendékek régi otthonát a piaristáknak engedte át, hogy ott iskolát hozzanak létre, mely számára pénzalapot, konviktust és nyomdát is biztosított (l. a 183-185. fejezeteket). Végül - az említett új szemináriumon, s más kisebb építkezéseken kívül - tovább folytatta, illetve gazdagította a XVIII. századi kalocsai egyházfők közös művét, a székesegyházat. 1776-ban az esztergomi érsekség élére került és két évvel később a bíborosságot is elnyerte. E nagy rangemelkedés azonban nem sokra rá valóságos próbatétellé vált: az 1780-ban trónra lépő II. József 217