Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

másik gyűjtését se próbálja senki sem megzavarni; mert az ellenszegülök súlyos megrovásunkat veszik magukra és elvesztik a nekik atyailag engedélyezett gyűjtést. Ezenkívül megkívánjuk, hogy a koldulásra kiinduló szerzetes atyák és testvérek minden alkalommal hozzák magukkal a konvent vagy székház házfőnökének írásbeli engedélyét és azt azon kerület tisztelendő plébános urainak, ahol koldulni szándékoznak, mutassák föl; akik e nélkül jönnek és koldulni próbálkoznak, nyomban üres kézzel visszaküldjük őket, sőt misét sem mondhatnak a főegyházmegye plébániáiban és leányegyházaiban... Kalocsán, 1748. március 12-én." Ekkor újból kivette Kalocsát a fő- és alesperesek joghatósága alól; a következő hónapban pedig két alesperesség határait állapította meg az alábbi levélben:

831 CL. „Mi Miklós... főtisztelendő és igen tisztelendő kalocsai és bácsi alespereseinknek üdvözletünket és áldásunkat [küldjük]. Máshonnan ismeretes lesz nektek, Krisztusban kedvelt fiaim, hogy a szent trienti zsinat határozata alapján saját kötelességünk elsősorban arra ügyelni, hogy papjaink, főleg a lelkipásztorok feddhetetlenek legyenek stb. és magatartásban, beszédben, tudásban Isten rájuk bízott népe előtt járjanak; vagyis senkit meg ne bántsanak, nehogy visszautasítsák szolgálatukat; sőt mindenben úgy viselkedjenek, mint Isten szolgái... Minthogy azonban a helységek közti nagy távolságok miatt a papok és az alárendelt nép erkölcseibe és életébe gyakrabban és közelebbről nem tudunk betekinteni, ezért választottunk benneteket alespereseinknek, s ezért hívtunk benneteket részesülni fáradtságos munkánkban, hogy nevezett alárendeltjeink kilengéseinek megelőzésére vagy megjavítására előrelátóan és szorgosan törekedjetek, ahogy a trienti zsinat int bennünket. Azért azt az intelmet, amit az Úr az Ószövetség papjainak adott, miszerint »legyetek szentek, mert én is szent vagyok«, úgy értsétek, hogy ez rátok különösképpen vonatkozik. Legyetek tehát a papságban és az őrizetetekre bízott nép között »világító és lángoló mécsek«; világítók az erények és papi tökéletesség példájával; lángolók Isten háza vagyis a lelkek utáni kielégíthetetlen buzgalomtól, de ez a buzgalom legyen bölcs és képesség szerint való, amint az apostol kívánja..." (Itt több iratot iktat be,

832 majd így zárja:) „Már hogy megtudjátok, milyen széles körre terjedő őrködést és gondosságot kívánunk tőletek, kedvelt fiunknak, főtisztelendő Horváth Jánosnak, kerületül kijelöljük a következő plébániákat: Szentbenedek, Bátya, Fájsz, Dusnok, Sükösd, Baja, Almás, Jankovác, Kecel, Akasztó, Pataj, Hajós, Nádudvar és Miske, leányegyházaikkal együtt. Tisztelendő Házi Pálnak,

833 ugyanúgy kedves fiunknak alesperesi kerületül kijelöljük a következő plébániákat: Pétervárad, Csatalja, Bezdán, Zombor, Gara, Katymár, Szabadka, Kula, Szonta, Novoszelló, Szántóvá, Kolluth, Béreg, Bács, Monostor, összes leányegyházaikkal. Ez tehát röviden - kedvelt fiaim - az én elgondolt akaratom, amelytől, ha tisztetekben Istennek őszintén szolgálni akartok, ne térjetek el se jobbra, se balra. Kelt kalocsai érseki városunkban, a szokásos várbeli székházunkban, április 6-án, az Úr 1748. esztendejében."

834 Ebből látjuk, hogy a 831 Az okiratot l. uo. 18-25. 832 A Katona által kihagyott részben található az esperesek joghatóságának és kötelességeinek a meghatározása. L. uo. 19-24. 833 Személyére l. Sematizmus II. rész 2. fej. 834 Az intézkedés nyomán tehát Horváth János kapta a nagyrészt Kalocsa környékén fekvő plébániákat, 182