Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
magamat. Isten után most tőle kell várni a fölgyógyulást. Mivel pedig a háború, a per és a gyógykezelés kimenetele kétes, buzgóbban kell folyamodnunk Istenhez. Ezért jelen írásommal főtisztelendő uraságodra bízom, hogy az érseki templomban, valamint mindkét egyházmegyében napi gyűjtőimát hirdessen a beteg Gáborért, továbbá vasár- és ünnepnapokon minden plébános a szentbeszéd után a néppel együtt fennhangon ájtatosan mondjon három Miatyánkot és Üdvözlégyet fölépülésemért... Bécsben, 1745. november 6." CXLV. Istennek azonban úgy tetszett, hogy a nem több, mint 47 éves, de érdemeivel az ég számára megérett férfit a test börtönéből erényei megjutalmazására elhívja. Mivel az orvosságok semmit sem használtak, a végső küzdelemre szabályszerűen fölkészülve, az örökkévalóság rögös útjára a haldoklók összes szentségeivel megerősítve, jámbor fohászok között, melyekhez egész életén át hozzászokott, 1745. december 5-én, este 6 óra tájban eltávozott az élők sorából, hogy hatalmas érdemeiért elnyerje jutalmát. Holttestét akarata szerint az érseki székesegyházban kellett elhelyezni, melynek legnagyobb részét ő hozta tető alá; ezért kettős koporsóba zárva, gróf Althan Károly Mihály váci püspök pecsétjével ellátva, gyászlepellel letakarva, december 17-én a Dunán a foktői partra szállították. Ide elébe jött az éneklő- és az őrkanonok az udvari emberekkel; az olvasókanonok gyászszertartáshoz öltözve a néppel és a papnövendékekkel az alsó hídnál várakozott. Az előírt gyászszertartás befejeztével, este 5 óra tájban, fáklyavilágnál, énekszóval megérkeztek vele Kalocsára. Itt a halotti vesperást, majd másnap 9 óra után a halottak officiumát énekelték el; a gyászmise és föloldozás után a holttestet az érseki kápolnában helyezték el az ünnepélyes temetésig. Ezt 1746. január 27-én nagy gyászoló néptömeg jelenlétében a nevezett Althan Károly Mihály váci püspök végezte, aki egyúttal az elhunyt érsek fölött a gyászbeszédet is tartotta. A három napig tartó előírt gyászszertartáson részt vett Stanislavich Miklós csanádi püspök 809 és Givovich Miklós pécsi prépost. 810 Az érseki káptalan érdemeinek hálás elismeréséül, halálával kapcsolatban a következő határozatot hozta: „Minthogy a jámborul elhunyt nagyméltóságú, méltóságos és főtisztelendő érsek úr, zajezdai gróf Patachich Gábor Hermann ezt a káptalant a visszatérési joggal fölújította, következésképpen annak első megújítója és pártfogója volt, lelki üdvéért évenként, halála évfordulóján örökösen fogadalmi misét ajánlunk föl." Most ez december 11-re van áttéve. CXLVI. Ugyancsak hálás emlékét őrzi az utókor előtt a sírkőbe vésett kronografikon: „Kiváló alkotásai után Bécsben elhalálozva, e helyet rendelte magának nyughelyül Gábor Hermann érsek." 811 A szentély falában vörös márványba vésett felirat 809 Stanislavich Miklós csanádi püspök (1740-1750). 810 Givovich Miklós János (7-1762) pécsi nagyprépost (1737), majd szerémi püspök (1752). L. Brüsztle: Recensio I. 581-584. 811 Az eredeti latin szöveg a következő: „POST EDITOS INSIGNES PARTVS SVOS, VlENNAE OBlENS, HlC PONl IVSSIT ARTVS PRAESVL GABRIEL HERMANNVS. " Az évszám tehát 1745 (MDCLLVVVVVVVII1IIIIIII), az érsek halálának az időpontja. 176
