Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

kényszerült, az akkori érseki káptalan pedig a szörnyű barbár pusztítás miatt vagy szétszéledt vagy a vérszomjas kardok alá kellett hajtania nyakát, úgyhogy még a reménye is kihalt annak, hogy az igen gyászos nyomorúságból ki lehet szabadulnia; mindaddig, míg a természetes és az egész világ előtt ismert ausztriai jámborságba a világosság és könyörület atyja bátorságot öntött és erőit úgy megnövelte, hogy a kereszténység védelmére fegyvert fogva nemcsak legyőzte, hanem messze el is űzte az ellenséget. Nemrég még lehetett látni Kalocsán eme gyászos tragédia maradványait, melyek tátongó romjaikkal fölidézték a múlt gyászos emlékeit és könnyen könnyet csaltak azok szemébe, akik megtekintették; igen örvendetes látni, hogy ezek már pompás kolosszusokká emelkedtek, úgyhogy a múlt sötét árnyainak elűzése után föl lehet kiáltani: »Az Úr tette ezt és csodálatos a mi szemünkben.« És hogy az egyházi hierarchia fő ékességéhez semmi se hiányozzék, a mennybéli Isten segített nagyméltóságú, méltóságos és főtisztelendő urunk, a mi kegyelmes főpásztorank, zajezdai gróf Patachich Gábor jámbor törekvéseinek, úgyhogy nemcsak az érseki káptalan épült újjá Kalocsán, - az apostoli szék engedélyével és a császári-királyi felség beleegyezésével, továbbá az érseki háztartás jövedelméből -, hanem a királyi hatalom trónusához avégből benyújtott alázatos kérésünkre, hogy a király és az ország közhasznú szolgálatától el ne essünk, a császári-királyi felségtől kegyesen megkaptuk a nyilvános hiteleshely jogát, a hiteles pecsét és vörös viasz használatával. Nem vonjuk kétségbe, hogy ez a szokásos módon már előzetesen tudomására jutott uraságotoknak, mégis kötelességünknek véltük, hogy ezen hiteles pecsét rézlenyomatát közöljük, hogy mindenfajta csalás megelőzése és az igazi pecsét megismerése végett meglegyen annak valódi képe. Egyébként legfőképpen abból a célból határoztuk el jelen levelünk írását, hogy a kalocsai egyház fölemelkedésének kezdetét örvendezve hírül adjuk... Végezetül forrón kérjük uraságotokat, a mi fohászainkhoz fűzzék hozzá a magukét is azzal, hogy a kölcsönös testvériség jegyében szüntelenül kérjük Istent, minden jónak bőséges osztogatóját, vegye isteni pártfogásába ezt a visszaállított és poraiból életre kelt magzatot, hogy a növekvő háború és a terjedő ragály jelen viharaiban mindjárt a születéskor meg ne fojtsák, hanem a mindenható Isten dicsőségére, az egyedül üdvözítő hit gyarapodására, a király és az ország szolgálatára szerencsésen kitartson... 1739. július 4." CXXXV. Miután a kalocsai káptalan tudatta Magyarország összes vármegyéivel és káptalanjaival, hogy visszakapta a pecsétet, üdvözlő válaszokat kapott tőlük. Sopron vármegye így fejezte ki örömét:

774 „A magas királyi helytartótanács szíves közléséből már előbb megtudtuk, hogy a jóságos császári-királyi engedéllyel nemrég felemelt és helyreállított kalocsai érseki káptalannak nagyméltóságú, méltóságos és főtisztelendő zajezdai gróf Patachich Gábor kalocsai érsek úr, mint a káptalan helyreállítójának és magának a tisztelendő káptalannak őfelségéhez intézett további alázatos kérésére, őfelsége hiteles pecsétet engedélyezett a vörös viasz használatával a hiteleshely kiadványainak megjelölésére. Igazán nagyon örvendünk és szerencsét kívánunk azért, mert látjuk, hogy a nagy és jóságos Isten ezt az apostoli és Mária-országot a növekvő 774 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Capitulum, Vegyes iratok 1739. július 28. 167