Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

érvényes, ha jámbor szívvel meg nem emlékezett egyházmegyéjéről és ilyen módon az itteni papnevelő intézet a jámbor hagyatékokból folyamatosan segítséget kapjon... De fájdalom - a lelkészi javadalmak oly szegényesen vannak ellátva, hogy még annak is örülni tudnánk, ha a plébánosok annyit össze tudnának gyűjtögetni, hogy elég lenne a pap tisztességes eltemetésére és valami imára lelkükért! így aztán semmi reményünk nem maradt arra, hogy az újonnan épült szemináriumnak valami segély érkezik. Én ugyanis, aki nagyon jól ismerem plébánosaim egész helyzetét, előre látom, bármilyen szigorúan betartják is ezt az üdvös határozatot, én nem fogom megélni, hogy száz forint tőke összegyűljön..." A CXXIV. fejezetben közölt jegyzék igazolta Patachich jóslatát. A fenti levélből, mely 1738. április 18-án kelt Kalocsán, eléggé kitűnik, mennyi nehézséggel kellett megbirkóznia, hogy jámbor szándékait kivihesse. CXXVIII. Azt az ígéretét viszont, hogy a templomot a boldogságos Szűz mennybemenetele ünnepén megnyitja, teljesítette. Erre az ünnepségre a szomszédos káptalanokat a következő levélben hívta meg:

746 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, aki mérhetetlen könyörületével megadta nekem az erőt, hogy a kalocsai érseki széket, amely hajdan királyi bőkezűségből nagyszerűségben szinte az első helyen állt Magyarországon, de a gyászos és könny nélkül soha nem említhető mohácsi vész idején püspöki süveget hordó fejével, az akkori háború boldogtalan fővezérével együtt szörnyen elpusztulva

747 romba dőlt, úgyhogy a romokból alig látszott ki, e néhány évben, legfőképpen az irgalmak nagy anyjának pártfogásával, abba az állapotba hoztam, hogy névnapján, vagyis a boldogságos Szűz Mária mennybemenetele ünnepén a nyilvános tisztelet számára megnyílik. Könnyű elképzelni, micsoda öröm kél bennem ettől és én is könnyen megértem, micsoda ujjongásnak kell szárnyalnia minden igaz Mária-tisztelő keresztényben, mikor az a hely, amely több mint két századon át elhanyagoltan, templomnak még nyomát is alig mutatva parlagon hevert, már Isten házává és lakhelyévé emelkedik és éppen azokban az időkben, melyek innen is, onnan is félelmetes csapással fenyegették az országot és érseki székhelyemet. Valóban, amint én, mindenünnen kitéve az ellenség torkának, nemcsak hogy nem rémültem meg, sőt még bátrabban, magamról megfeledkezve, háztartásom lehetőségeit nemeslelküen erre a műre fordítottam, egészen kézzelfoghatólag tapasztaltam, hogy Istenre irányított gondolkodásomat a Szent Szűzanya az égből látta és azzal szerencséltetett, hogy a nagy lelkesedéssel építeni kezdett bazilikát felerészben befejeztem. Mivel pedig az egyéni örömhöz közös boldogság is járult a császári hadak dicső sikere folytán (a törökökön Mehádiánál július 4-én aratott győzelem miatt),

748 a kettőt össze akartam kapcsolni. Továbbá, hogy az ünnepélyt dicsőségesebbé tegyem, közös örömünnepségek lesznek. Az érseki bazilika újbóli megnyitására a most következő augusztus 14-ét tűzöm ki. Nagyon kérem fent címzett uraságo tokát, hogy ezt az ünnepet küldöttjeik megjelenésével tegyék díszesebbé, hogy a székesegyház mintegy újjáéledve annál nagyobb örömben emelkedjék a magasba. Erősen remélem, hogy ennek megünneplésére 746 A házi levéltárban. 747 Patachich Tomori Pál kalocsai érsekre utal. 748 Katona megjegyzése. Mehádiára l. a következő jegyzetet. 160