Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
főegyházmegye leírásának és összeírásának elkészítését, melyet magasságod jóságosan elrendelt, ezidáig hátráltatták nagy számú és merőben szokatlan tennivalóim, járatlan lévén Magyarország hivatali ügyeiben; most azonban végre elküldöm és magasságod jósága és kegyessége elé terjesztem, alázatosan kérve magasságodat, hogy hatalmasabb tisztségének megfelelően, mint a magyar egyházak feje és mint a szűkölködő plébánosok segélyezésére rendelt bizottság legmagasabb elnöke, kegyeskedjék ezt a szerencsétlen egyházmegyét legkegyesebben szívébe fogadni és legmagasabb segítségével neki jóságosan kezét nyújtani. 680 Magasságodnak ezt a legjobban rászoruló és pusztává tett egyházmegye iránt tanúsított jóságát a segélyért sóhajtozó szegény plébánosok, a magukra hagyott és pásztoraikat aggodalmasan hívogató juhok a magasságod egészségéért mondandó állandó imáikkal igyekeznek meghálálni. Én pedig el nem mulasztom magasságod irányában szűnni nem akaró tisztelettel viszonozni. Azt is szükségesnek tartottam illő alázatosság mellett magasságoddal tudatni, hogy a magas hétszemélyes táblánál történt első megjelenésem alkalmával, annak véleménye szerint az elnökségben a jobb oldali helyet kellett elfoglalnom - nem mintha ez valaha is megilletett volna engem. Kérem magasságodat, hogy ezt a cselekedetet ne kegyeskedjék dicsvágynak, hanem pusztán engedelmességnek tekinteni... Pesten, 1733. szeptember 10-én." Ebből kitűnik, hogy Horváth a következő évben történt beiktatás után tévesen mondja a következőket: 681 „Mihelyt ezek végbementek, nem sok időre rá, VI. Károly római császár és mint magyar király III. Károly, a legfelsőbb fellebbviteli bírósághoz, amit hétszemélyes táblának neveznek, királyi társbíróvá jelöli, méghozzá a legelső helyen." Ez ugyanis már 1733-ban megtörtént, amint fentebbi mentegetőzése nyilvánvalóan bizonyítja. Cl. Patachich azonban, habár nagy tiszteletet tanúsított az esztergomi érsekkel szemben és óvakodott attól, hogy annak távollétében az első helyet elfoglalva jogait megsértse, mikor úgy látta, hogy a zsinatok tartásakor egyházának jogait megsértik, bátran ellenszegült, amint kitűnik a magyar udvari kancellárhoz 682 kilenc nappal később küldött leveléből: 683 „Később válaszolok nagyméltóságod legutóbbi levelére, mint 679 Házi levéltár. 680 Az 1733. évből két összeírást is ismerünk az egyházmegye állapotáról, de ezeket még nem Patachich Gábor készíttette. A korábbi Fábri Jakab érseki helynök munkája, melyet a Helytartótanács parancsára állított össze 1733 elején (l. OL С 38 Magyar Királyi Helytartótanács, Acta Cassae Parochorum Dioec. Colocensis No. 1. 11. cs. l r-5 v ), a későbbit pedig - szintén a Helytartótanács rendeletére - egy egyháziakból és világiakból álló vegyesbizottság végezte el ugyanezen év nyarán, részletesen bemutatva az egyes plébániákat egészen a stólajövedelmekig és az anyakönyvi adatokig (l. uo. 23 r-80 r ). Mindez azért történt, mert ekkor alakította újjá az uralkodó a szegény plébánosok segélyezésére létrehozott pénzalapot, a „Cassa parochorum"-ot, s a segélyek megfelelő elosztásához szükség volt az egyes plébániák anyagi helyzetének ismeretére. A pénzalapot kezelő bizottság elnöke, mint Patachich leveléből is kiderül, Esterházy Imre prímás volt, akinek kérésére az újonnan kinevezett kalocsai érsek elküldte a vizsgálatok anyagát. Még l. Hegedűs: Patachich Gábor 47-48., 96. 681 Horváth: Natales 194. 682 Batthyány Lajos (1696-1765) gr., 1732-ben magyar udvari kancellár, 1751-ben Magyarország nádora. 683 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Jura sedis Archiepiscopalis 1733. szeptember 19. 135
