Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
LXXXI. Mivel pedig a polgárháborúban a Mária mennybemeneteléről nevezett templomot, mely a plébános használatára volt rendelve, a szakadárok fölégették, Széchényi érsek a sárközi tizedeket két évre átengedte ennek helyreállítására a következő levélben: „Mi, Széchényi Pál, Isten és az apostoli szék kegyelméből a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak érseke, a veszprémi püspökség kormányzója, ugyanezen helyek és megyék örökös főispánja, szentgotthárdi apát, őfelsége a császár és király belső tanácsosa, tudtul adjuk... hogy miután a mindenható Isten páratlan engedélyével a mostani súlyos és gyászos, már annyi éven át tartó háború alatt, az egyébként is lesújtott és a folytonos háborús veszedelmek miatt megrendült hazánkban, az ország sok egyéb siralmas bajai között még a szent helyeket, templomokat, plébániákat, iskolákat sem kímélték, hanem vérrel szennyezték be, továbbá szánandó módon porrá égették őket, ezért az isteni felség és az ő egyháza iránti páratlan szeretettől és buzgóságtól indítva jelen levelünkkel tanúsítjuk, hogy mi összes sárközi jobbágyainknak, akik a kalocsai érsekséghez tartoznak, jelen levelünk keltétől számított két évre a nekünk törvény szerint beadni szokott tizedet elengedjük és nekik adományozzuk, azzal a feltétellel, hogy a mostanában dúló igen súlyos háborúban lerombolt, leégett és elhagyott kalocsai templomot újjáépítsék, kijavítsák és az egyházi szolgálat végzésére alkalmassá tegyék... Kelt Pozsonyban, 1709. január 1-én." A békének azonban, melyért annyit fáradozott, már nem örvendhetett, mert az halála után egy évvel jött létre. Sopronban megbetegedett, mire azonnal hívatta a bondorffi szerzetesház főnökét, meggyónt neki és a haldoklók többi szentségeivel is szabályosan ellátva átköltözött a halhatatlanságba 1710. május 22-én, miután már betöltötte 68. életévét. Testét akaratának megfelelően a bondorffi szerzetesház templomában helyezték el, ahol szerzetesi életének alapjait lerakta. 547 LXXXII. Mielőtt a Rákóczi-féle háború kitört (melynek végét már nem érte meg), Széchényi gondot fordított a kalocsai egyházmegye jövedelmeire. Lipót császár 1703. március 7-i engedélye alapján a győri káptalan kanonokjaiból kiküldött bizottsággal nyomozást indíttatott a kalocsai érsekek régi földbirtokai után és többek tanúbizonyságából kitűnt, hogy még a török időkben is az egész bácsi terület harácsnak nevezett évi adót fizetett a kalocsai érsekeknek. 548 Ennek bizonyítására Balogh Ferenc, Jernyei: Érseki székesegyház és rezidencia 266-267. 547 Széchényi Pál a bondorffi, vagyis a pándorfalvai rendházban (ma: Parndorf) tett szerzetesi fogadalmat 1662. március 22-én. L. Bártfai: Széchényi-család I. 206. 548 Katona erről az 1703-ban végzett vizsgálatról a győri káptalan 1733. december 29-én kelt leveléből szerzett tudomást, továbbá az alább olvasható tanúvallomásokat is innen meríti (a káptalan levelének fentebb már említett „Litterae testimoniales..." с. másolatára még l. a 413. jegyzetet). Az 1733-as okirat abból az alkalomból készült, hogy az uralkodó - Patachich Gábor kalocsai érsek kérésére utasította a káptalant az ott lévő és az érsek javaira vonatkozó mindennemű irat felkutatására és másolatban való átadására (az uralkodó 1733. november 7-én kelt levelét l. Litterae testimoniales 35.), melynek a papi testület engedelmeskedve betűhíven leírta az 1703-as vizsgálat náluk őrzött jegyzőkönyvét (l. uo. 5-25). E korábbi vizsgálatot Széchényi Pál kérte érseki és bácsi főispáni jogai védelmében. 1702-ben ugyanis a tisza-marosi határőrvidék kialakítására, valamint a betelepült szerb lakosság fölötti vármegyei hatalom megszüntetésére kiküldött biztosok, Franz Sigmund Lamberg gróf 112
