Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
pecsétünkkel megerősítve kiadtuk. Baja városban, 1725. november 23." Ez a hely most Grassalkovich-birtok. Ebben a bizonylatban azonban nyilvánvalóan összetévesztették a lépést a lábbal. Helyesen megcserélve a kettőt az ősi bátmonostori templom hossza majdnem ugyanaz, mint a mai kalocsai székesegyházé. De ha lépésben számolunk, kétszer olyan hosszú lett volna. Ez azonban a hozzáértőknél nehezen találhat hitelre.122 LI. A Szent Péterről nevezett egykori ciszterci bodrogmonostori apátság, ugyanazon naptáríró szerint 1327-ben élte virágkorát. Ennek a címét a királyi kegy nekem juttatta 1799. április 12-én. Számos bizonyítékból kimutatható, hogy ezen egyházmegye határai között volt. Ezekből az is kiviláglik, hogy hajdan Monostorszeg mellett feküdt. Itt volt ugyanis akkoriban Bodrog, Bodrog megye székhelye. Erre mutat a mellette fekvő tó, melyet ma is „Bodrocska bara"-nak hívnak. Azért nevezték Bodrogmonostornak, mert az apátság monostora Bodrog mellett volt. Ezen apátság és a pálosok Szent Keresztről nevezett, szomszéd szigeten fekvő kolostora között per keletkezett egy bizonyos Hattyas nevű halastó miatt, melyet a kalocsai érseki helynök döntött el 1327-ben és ezt oklevélbe foglalta ily módon:123 „Miután Márton testvér, szentpéteri apát Bodrog megyéből, úgy a maga, valamint egyházának és konventjének nevében György testvért, a Duna-szigeti Szent Kereszt kolostorbeli remeték főnökét, szintén a saját és rendje nevében, tisztelendő László testvér, kalocsai érsek és helynökének színe elé törvényes úton megidézte, bizonyos Hattyas nevű, ugyanazon szigeten levő halastó ügyében és a saját valamint egyháza tulajdonjoga alapján visszakövetelte és perelte; végül maga a helynök úr, betekintvén a felek bizonyítékaiba és elővezettetvén Márton testvér tanúit, az említett Hattyas nevű halastavat ugyanazon apátnak ítélet formában odaítélte, hogy Márton testvér apátnak, monostorának és a Szent Péter egyháznak visszaállíttassék, örök és visszavonhatatlan birtoklással és használattal, azon a jogon, ahogyan azt a monostor és apátja régtől birtokolta és használta; ugyanannak a halastónak tényleges birtoklásába és használatába Márton testvér apátot monostorának nevében, maga a helynök úr az ő káplánja, Marcellus pap által bevezettetni rendelte; a Szent Kereszt kolostor testvéreinek ezen halastó ügyében pedig 122 A Bajától délre eső bátmonostor(a)i (Botmonostor) tatárjárás alatt elpusztult bencés apátságra, s a későbbi Agoston-rendi kolostorra l. Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 217.; Csánki II. 189.; AMTF I. 709-710.; F. Romhány i: Szerzetesrendek 11. 123 Kollonich-kéziratok 53. Kollonich-kéziratoknak nevezi a szerző a XVI1-XVHL század fordulóján élt jezsuita adatgyűjtők kollekciójának, amelyet ma általában Hevenesi-gyújteményként emlegetünk (Hevenesi Gáborról, a kollekció összeállítójáról), egy részét. A budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött 140 kötetes gyűjteményről mutatókötet áll rendelkezésre (Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Regiae Scientiarum Universitatis. II/1-2. Bp. 1889-1894.), hogy ezek közül melyeket köthetünk Kollonich Lipót esztergomi érsekhez, mint megbízóhoz, arra l. Hóman Bálint: Kishevesi Hevenesi Gábor. (A magyar történeti forráskutatás első szervezője). In: Hóman Bálint: Történetírás és forráskritika. Bp. 1938. 337-351., különösen 344-345. Az idézett oklevelet még l. Anjou-okit. XI. 603. sz. A ma Szerbiában fekvő Backi Monostor Szent Péter tiszteletére szentelt apátságáról azonban korántsem biztos, hogy a ciszterci rendbe tartozott, valószínűbb, hogy a bencéseké volt. A halastó végül - Katona közlésével ellentétben - a monostoré maradt. Minderre l. Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 198.; AMTF I. 713.; F. Romhányi: Szerzetesrendek 14. 46
