Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
laktak, az alánok ellen indított hadjáratot." Innen ered, hogy ezektől a cserekereskedés révén néhány szó becsúszott a hun nyelvbe, pl. medi, stravae. Jordanes szerint a hun nyelv nyoma a „Hunnivár" szó, amelyet Attila utódai az ellenséges támadások ellen katonailag megerősítettek. Ő hagyta ránk a szót. Ugyanis a hun és magyar nyelven kívül egy nemzet sem nevezi a latin „arx" szót „vár"-nak. Ez bizonyítja, hogy a hunok és a magyarok ugyanazon eredetűek, akárhogy érvelnek egyes elménckedők a hazai és külföldi írók ellenére.69 Attila hunjai ide vették be magukat, amikor a trónutódlás miatt egymás ellen harcoltak, a leigázott népek pedig leverték, elűzték és arra kényszerítették őket, hogy e földeket a győzteseknek engedjék át. in. § A gepidák XXXII. /2 *s Oz uralkodás nem kellő időben való megosztásának gondjaival bajlódó hunok ellen elsőnek Ardarik gepida király fogott fegyvert. Sok és súlyos ütközet után, melyek egyesek szerint tizenöt napig tartottak és harmincezer hunt vágtak le, a többit a Feketetengerhez szorították, országukat pedig a Dunáig maguknak foglalták le. Jordanes írja:70 „Mikor a gótok látták, hogy a gepidák maguknak tartják meg a hunok földjét, a hun nép pedig ősi földjén telepszik le, jobbnak tartották, ha a római birodalomtól kérnek maguknak földet, mintsem saját vesztükre másét támadják meg. Megkapták Pannoniát." Ezek a gepidák a gótokkal azonos származásúak, germán törzsbeliek, későbben jöttek ki a skandináv szigetről, a nemzetek kardhüvelyéből. Lazius szerint71 ezért hívják őket „Gepondes, Gepedes, Gepidáé" néven. Kivonulásuk után első székhelyük Szkítiában, a második Daciában volt, Attila alattvalóiként. Ennek halála után - mint mondottuk -lerázták a hunok igáját és magukhoz ragadták az uralmat ezen a vidéken. XXXIII. Határaikkal a gepidák egyáltalán nem voltak megelégedve. A következő, VI. században uralmukat a Dunán túlra is kiterjesztették. I. Justinianus elvette ugyan Sirmiumot és a Szerémséget a gótoktól, 536-ban, de mikor Totilas, az itáliai gótok királya ellen fordította fegyverét, ezekkel a részekkel kevesebbet törődött, így ezt a gepidák foglalták el. Prokopios72 szerint „a gepidák, akik hajdan Sirmiumot és egész Daciát birtokolták, mihelyt a felséges Justinianus azt a vidéket kiragadta a gótok hatalmából, az ott élő rómaiakat rabszolgaságra vetették és folytonosan előrenyomulva, 69 A hun-magyar rokonság tana történeti fikció. L. Kordé Zoltán: Hun-magyar rokonság. In: KMTL 274-275. 70 Uo. 50. fejezet. L. Iordanes 126. 71 Lazius 600. 72 A gót háború 7. könyv 33-34. fejezet. L. Procopius: History of the Wars. Books VI. 16-VII. 35. With an English translation by H В. Dewing. London 1924. 436-456. Katona tévesen 3. könyvet írt a 7. helyett. 31
