Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt

ideig melegítenek. Soha sincsenek fedél alatt... erdőkben, hegyekben kószálnak, a hideget, az éhséget és a szomjúságot pedig a bölcsőben megszokják már... Gyolcsból vagy cobolyprémből összefércelt ruhát hordanak... Fejüket felgyűrt süveggel födik, szőrös lábszárukat kecskebőrrel védik... Gyalogos csatára nem igen alkalmasak, hanem szinte lovaikhoz kötve végzik szokott munkáikat... E nép minden tagja éjjel-nappal talpon van, ad-vesz, eszik, iszik és rábukva a jószág keskeny nyakára, mély álomba esik, miközben színes álmokat szövöget. A komoly dolgokról kitűzött megbeszélésen ugyanabban a ruhában közösen tanácskoznak... Fölingerelve néha ölre mennek. Egyébként a csatába ék alakban vonulnak, vadul üvöltözve mindenféle hangon... Nyugodtan nevezhetjük őket a legádázabb harcosoknak azért, mert messziről kibocsátván nyilaikat - melyeknek végére csodás ügyességgel hegyes csontot illesztenek - ... összecsapnak, és míg az ellenséges szúrásokra ügyelnek, kieresztett pányváikkal úgy összekötözik az ellenállók tagjait, hogy sem lovagolni, sem lépni nem tudnak. Nem szántanak, az ekeszarvához soha nem nyúlt senki közülük. Mind szanaszét kószálnak, nincs állandó lakóhelyük, családi tűzhelyük, törvényeik, bevett szokásaik, állandó menekülőkhöz hasonlítanak szekereikkel, amelyekben laknak, ahol hitveseik a csúf öltözeteket szövögetik nekik... Ez a szabad és fékezhetetlen emberfajta külföldi zsákmányra irányuló mohó vágyában, a szomszédok kirablása és lemészárlása után az alánokig jutott el." XXIX. Ugyancsak Ammianus írja, hogy az ilyen erkölcsi szinten álló hunok először az alánok ellen indítottak hadat Ázsiában, majd a gótok ellen Európában és elvették tőlük Daciát. Hogy Pannoniát mikor szállták meg, a tudósok vitatják, mert Ammianus éppen ezt a tényt nem említi. Mi ebben a vitában nem veszünk részt, mert nem Pannónia, hanem e folyóközti terület lakóinak leírását vállaltuk, melyen a kalocsai egyházmegye fekszik. Talán ugyanazon nekilendüléssel, mellyel Daciát igájuk alá hajtották, szállták meg ezt a vidéket az alánokkal és némely gótokkal szövetkezve. Az kétségtelen ugyanis, hogy a hunok uralma alá került. Igen valószínű, hogy maga Attila is, a hunok keleten és nyugaton egyaránt rettegett királya Jazigiában, nem messze a mai Jászberénytől tartotta fő királyi székhelyét. Miután ez több éven át a két Moesiában, Thraciában, Macedóniában, Thessáliában egészen Thermopylaeig meghordozta rettegett fegyvereit és csak egy hadjáratban hetven várost törölt el, II. Theodosios, alattvalói szerencsétlenségét szívére véve, 449-ben Maximinust rendelte követül hozzá, hogy haragját enyhítse. Ez többek között Priskos rhétort vette követtársául, aki világosan közli, hogy Attilának több székhelye volt, amelyekben idejének és úti céljának megfelelően megtelepedett. A fő székhely simára csiszolt deszkákból épült, körülvéve fehérlő gerendafalakkal és csatlakozó melléképületekkel, ezek azt valószínűsítik azt, hogy Jazigiában állott. XXX. Hogy ezt a föltevésünket még élesebb megvilágításba helyezzük, Priskos jegyzeteiből kivonatolunk néhányat. Miután leírta, hogy Serdicán és Nissan át vezetett útjuk, így beszél: „Naissus hegyeitől a Duna felé folytatva utunkat, sok kanyargás, körözés és kerülő után egy árnyas faluba vittek bennünket... Erről a nehezen járható és meredek helyről a síkságra, mocsaras vidékre érkeztünk. Itt a barbár révészek sajkákkal 29