Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt

magas emelvényről egy igen szelíd beszédre készült... egyikük vad dühében belerúgott sarujával az emelvénybe és elkiáltotta magát: »marha, marha«, ami náluk a hadi jelszó, nyomában a csőcselék, hirtelen magasba lendítve a barbár zászlót, vad üvöltözéssel rohant magára a császárra. Ez az emelvényről lenézve látta, hogy a lőfegyverekkel futkosó tömeg ellepett mindent, összekeveredve a mieinkkel... Gyorslábú paripára ültették és veszett vágtával kimenekült... Kíséretéből néhányan azonban elvesztek... A császári trónt az aranyozott párnával elrabolták, anélkül, hogy valaki tiltakozott volna... De azután a hadsereg, a váratlan előretörés miatt ugyan csak félig-meddig takarva magát, belevágott a halálig elszánt barbárok tömegébe... Kímélet nélkül lemészároltak mindenkit, aki az útjukba került... Ezen szörnyűségek után, megtéve a legsürgősebb intézkedéseket a határok védelmére, Constantius visszatért Sirmiumba". XXVI. Ezen elbeszélésből megint csak kiviláglik, hogy a rómaiak még most sem terjesztették ki határaikat a jazigok területére. Ezért a bácskai sáncárkokat valójában nem lehet „római sánc"-nak mondani. Azt nem tagadjuk, hogy a rómaiak Pannónia határán kívül barbár területen bizonyos erődítéseket emeltek a szarmaták betöréseinek visszaszorítására. Ilyen volt Bononia környékén, amely a mai Banostor-nak felel meg, körülbelül azon a helyen, ahol ma Futak fekszik. Ilyen volt még Transaquinqum vagy Transacincum, amelyet Cellarius és mások Pestre vagy Pest környékére helyeznek. Hiszen tanúnk is van az erődítésekre, a „Birodalom ismertetése", mely ezekről így emlékezik meg:63 „Császári csapatok Bononiával szemben, az Onagrin erődben"; vagy „Őrcsapatok Acqincummal szemben, a túlsó részen, barbár területen." Azokról a római sáncokról azonban a régi íróknál sehol sem olvashatunk, pedig a legkisebb műveket is pontosan megemlítik. A két említett erődítés korát Idatius a IV. század elejére rögzíti a következő szavakkal:64 „Constantius és Maximianus konzulok alatt táborok létesültek Sarmatiában Acqincummal és Bononiával szemben." A mi ítéletünket nem rontja le, hogy Titel városában ezt a feliratot találták:65 „Publius Licinius, a fővezér, a császár Valerianusnak, Publius fiának, az augurnak, főpapnak, harmadszori néptribunusnak, consulnak, a haza atyjának, proconsulnak a társcsászárnak, vezértársának szentelte..." Ilyen köveket a fölállítási helyükről gyakorta átvittek máshova. A mi korunkban is megtörtént, hogy Migazzi bíboros Óbudáról sok emlékkövet átvitetett váci palotájának ékesítésére. A kalocsai érseki épület is mutogat két követ, beépítve a belső falba; az egyiken a következő felirat: „Callimor... a görög nemzetből. Gaius Valerius Aeltarius készítette a sírboltot testvéreinek és magának emlékül." A másikon: „Az alvilági isteneknek. Critonius Danuvius, Aquincum colonia papja, életében készíttette magának." Ezt az emléket a kiváló Schönwiesner így elemzi: „A Critonia nemzetség plebejus volt... a cognomen számunkra egészen egyedi, ti. a Danuvius, ilyen formában íratta Traianus az ő pénzeire magát a Dunát is... Critonius Danuvius Aquincum papja volt. Minthogy Aquincumtól Kalocsa mégis csak messzebb van, mintsem elhigyjük, miszerint 63 J. G. Graevius: Thesaurus antiquitatum Romanarum. I—XII. Utrecht 1694-1699. VII. 1961. oszlop. 64 P. Wesselingius: Vetera Romanorum itineraria... Amszterdam 1735. 243. Még l. Idatii episcopi descriptio consilium a 294. Migne: PL LI 906. oszlop. 65 Schönwiesner: Commentarius geographicus II. 227. 27