Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
monostoromat a Száva folyó fölött, melyet sok fáradozással az egész tartománnyal együtt a szent korona számára helyreállítottam és újból megszereztem, mivel ez a monostor a Szent Péter pécsi egyházmegyéjében van..." XII. Radó ezen szavai alapján bizonyos, hogy régen az az egész tartomány magyar fennhatóság alatt volt; máskülönben nem kellett volna azt „újból megszerezni", ha nem lett volna a magyarok birtokában. Azt sem mondhatta volna, hogy azt „az egész tartományt" megint visszaállította a Szent Koronának, ha a szerémi tartományt a görögök hatalmában hagyta volna. Ennélfogva Skylitzés görög író tanúsága, amit ellenem fölhoztak, nem gátolja annak a megerősítését, hogy Szent István birtokolta a szerémi tartományt.31 Mert azt nem lehet mondani, hogy a kalocsai püspökség idegen földre terjedt ki, olyan vidékekre, amelyek ugyan a szerémi tartományban a pécsi püspökség határa mellett feküdtek, mint föntebb láttuk. Mivel tehát a kalocsai egyházmegye már akkor egymagában nagyobb volt, mint most, a bácsi egyházmegyével való egyesülés után, valóban „igen terjedelmes" volt és annak is volt mondható, miként a többiek, melyeket Szent István alapított. Ezenkívül a kalocsai egyház hajdan Csongrád megyéig terjesztette ki határait, amelyből most már egyedül a horgosi plébánia tartozik alája. Ez kitűnik Waddingból, aki azt írja,32 hogy Szeged a kalocsai egyházmegye joghatósága alá tartozott. Ebből a többi csongrádi Tisza-menti városra és községre következtetést lehet levonni. Hogy az egész Solt megye, melyben a kalocsai egyházmegyének jelenleg 16 plébániája van, szintén hozzá tartozott, következtetni lehet Péter kalocsai érsek leveléből, melyben a Soltiakat saját prédiális nemeseinek nevezi.33 Ez a megye egykor Fejér megye része volt34 és magában foglalta a kiskunokat, akiket több mint 200 évvel azután fogadtak be, hogy Szent István az egyes püspökségeknek bőségesen kijelölte az egyházmegyéjét. Kezdődik Dömsöd községnél, onnan 12 mérföldnyire Bajáig nyúlik. Mivel pedig ez a terület a Duna gyakori kiöntései miatt víz alá kerül, és a messze terjedő állóvizekből gyakran iszappal töltődik föl, a magyarok „Sárköz"-nek nevezik. Ha ezt az egész vidéket, a Kiskunságot is beleértve, Csongrád megyével egybe vesszük, és ezekhez hozzá csatoljuk Bodrogot, Bácsot és a szerémi területet, nem kételkedhetünk, hogy a kalocsai egyházmegye hajdan igen terjedelmes volt. Ez indíthatta Ugrin érseket könnyűszerrel arra, hogy a messzire kiterjedő egyházmegyében új püspökséget alapítson, hogy ennek főpapja a gondok egy részét magára vegye, amint azt saját helyén látni fogjuk. 31 A mai kutatás úgy látja, hogy a magyarok már a 9-10. század fordulóján megszállták a sirmiumi tartományt, azaz a Szerémséget (Srem, Srijem) Sirmium-Szerémvár (ma Sremska és Macanska Mitrovica) déli, akkor a Száva egy szigetén fekvő részének kivételével, ami csak 1071/1072-ben jutott elődeink kezére. A Szerémség történetére máig alapvető: Gyórffy: Szávaszentdemeter. Összefoglalóan l. Takács Miklós: Mitrovica. In: KMTL 460-461.; Kristó Gyula-Takács Miklós: Szerémség. In: uo. 642-643. 32 Wadding: Annales XV. 169. 42. jz. 33 115. számú levél. Wagner: Epistolae218. 34 Az 1608. évi törvény 15. cikkelye (módosítva: 1622. évi törvény 36. cikkelye). L. CJH1608-1657 34, 208. 16
